Elite Challenge - leginkább kemény és kegyetlen katonai kiképzésnek látszik egy külső szemlélő számára. Ez részben igaz is. Hogy miért több - sokkal több - mégis? Erről írok három részben. Az első a személyes naplóm, élményeim. A második a sportolói, edzői, szakmai tapasztalatok összefoglalója. A harmadik pedig talán a legfontosabb: mit és hogyan adott számomra és a többiek számára ez az 5 nap, ez a 120 óra.
Személyesen 1992-ben találkoztam először Bogár Janival a Bécs-Budapest Ultramaratonon, aki már akkor legenda volt – számomra akkoriban a maratonon túl még ismeretlen volt minden, ezért leesett állal néztem, ahogyan fut. És fut. És még mindig fut… Az ultrafutással akkoriban nagyon kevesen foglalkoztak, mint sportág is szinte ismeretlen volt. Azóta sok év eltelt, de Jani még mindig meg tudja lepni a futókat. Arról beszélgettem vele, hogyan tud 55 év felett is edzeni, egészséges maradni, motivációt találni. Mi a titka?
Jani válaszainak a stílusát nem változtattam meg, mert egy különleges ember különleges stílusát minek fazonírozni?!
Már kevesebb, mint egy hét van hátra az Elite Challenge próbáig. Számomra az elmúlt időszak (hiszen eredetileg április végén lett volna) az erre való felkészülés jegyében telt. Nem is elsősorban a fizikai felkészülés volt fontos a számomra, hanem az a belső út, amelyet végigjártam közben. Még indulás előtt szeretném elmondani a gondolataimat, érzéseimet, megéléseimet minderről - így sokkal érdekesebb lesz az, amit majd utána mondok...
