Ez a pillanat az összes IRONMAN sportoló csapása – mindegy, hogy Pro vagy Age Group versenyzőről beszélünk. És Kristian Blummenfelt nemcsak kiállta a próbát, hanem elképesztő idővel nyerte meg a frankfurti IRONMAN versenyt. Mit lehet ebből tanulni? Erről szól ez az írás.
A terepfutók, főleg az ultrafutók ellenálló képességükről híresek a hosszú távok és a könyörtelen terepek által támasztott kihívásokkal szemben. Az az általános nézet, hogy a sport nem csak a testről, a fiziológiáról, az izmokról szól; ugyanúgy – ha nem jobban – a lelki, mentális erőről is szól. Ez pedig annál inkább igaz, minél szélsőségesebb helyzeteket teremtünk, akár a sebesség, akár az intenzitás, akár a táv növelésével. A kihívások (nemcsak a futásra értve) teljesítéséhez szükséges rugalmasság nagyon sokféleképpen fejleszthető, cikkemnek ez az egyik legfőbb irányvonala. Beszélek majd a keresztedzésekről, az extrém helyzetekről és a váratlanság szerepéről.
Ha te is egy vagy azok közül, aki a nagyi húslevesén és anya grill csirkéjén nőttek fel, vagy egy azok közül, akik már a gyors kaják özönében hányódtak két olyan szülővel, akiknek soha nem volt ideje valódi ételt eléd tenni, vagy egy vagy azok közül, akinek még a menzás kaja is finom volt (én ilyen vagyok) akkor elég nehezen határozod el magad, hogy a Föld vagy az állatok megóvása érdekében lépéseket tegyél, és mondjuk lemondj bármelyik állat felfalásáról.
