Kilian Jornet korunk egyik kiemelkedő terepfutója, aki jelenleg Norvégiában él, a szintén legendás Emelie Forsberggel és 2019-ben megszületett kisgyermekükkel. Mivel Kiliant közel 10 éve ismerem a Salomon révén, így könnyen rá tudtam beszélni, egy személyes interjúra az idei év kezdésről, a karantén időszak nehézségeiről, a motiváció fenntartásáról. Kilian elfoglaltságai miatt elsősorban Emelie válaszolt a kérdéseimre.
2020 nem várt meglepetésekkel kezdődött. Nektek mit hozott az újév?
Nagyon boldog voltam idén az első napokban, hiszen 2019 egy nehéz és fáradságos év volt, decemberben tudtunk elkezdeni tervszerűen pihenni és edzeni a síhegymászó versenyekre, elkezdtem visszaszerezni a formámat és mielőtt minden eseményt töröltek még sikerült egy kiváló eredményt elérnem, ahol sokkal jobban versenyeztem, mint gondoltam volna.
Mikor vált számotokra egyértelművé, hogy a vírushelyzet komolyabbra fordul, nehezebb időszak következik?
Eredetileg úgy terveztük, hogy márciustól 5 hetet délen töltünk edzőtáborozni és feltöltődni, de ezt az utazást már március elején elvetettük, amikor láthatóvá vált, hogy le fogják zárni az olasz határokat. Ahogyan ez az egész pillanatok alatt kiterjedt a világra, mindenki számára világossá vált, hogy a COVID-19 sokkal komolyabb, mint eleinte gondoltuk volna.
Ebben a helyzetben hogyan változott meg az életetek, mit kellett szigorúbban vennetek a baba miatt?
Visszatértünk Norvégiába, abba a kis faluba, ahol élünk. Szerencsére ott senki nem volt fertőzött, emiatt a külső elszigetelődés mellett a falu belső élete alig változott meg, így a mi mindennapjaink sem. Eleve elég messze lakunk az emberektől, nem gyakran járunk vásárolni, így a távolságtartás és az egymásra figyelés eleve az életünk része. Az egyetlen igazán nagy problémánk az volt, hogy nem tudtuk meglátogatni a családjainkat Svédországban illetve Spanyolországban.
A karantén miatt változott valamit az életmódotok, kellett-e bármilyen diétát betartani?
Nem. Mivel eleve próbálunk a lehető legtudatosabban élni, étkezni, ezért az alapvető karantén figyelmeztetések nálunk a mindennapi élet részei. Sok vitamin, az immunrendszer erősítése, megfelelő pihenés, elegendő mozgás (gondolhatod... :-) ), a táplálékok megfelelő arányban való fogyasztása... ezek egy tudatosan elé sportolónak nem jelenthetnek problémát.
A fotók és a közösségi médiában nyomon követhető, hogy sokat sportoltok együtt a gyermeketekkel. Versenyzőnek nevelitek vagy teljesen rá bízzátok a döntést ebben a kérdésben?
Úgy szeretnénk, hogy Maj azt válassza az életében, ami boldoggá teszi! Nyilván minden segítséget megadunk neki ehhez, a mi példánkon keresztül láthatja a mozgás szépségét és fontosságát, de direktben - főleg kiskorában - semmilyen módon nem fogjuk versenyzőnek nevelni. A versenyzés csak egy vékony szelete a sportnak, ha Maj életének a része lesz a mozgás, akkor teljesen mindegy, hogy indul-e versenyeken vagy nem. És ezt akár jóval később is eldöntheti. Ha az alapjai meglesznek - és azt gondoljuk, hogy ezzel nem lesz gond - akkor arra bármit fel tud építeni.
Ebben a kiélezett helyzetben mi volt a legfontosabb szempontotok, mire figyeltetek a legjobban, mint szülők?
Mivel most még ő van egyedül, így könnyű volt mindenre figyelni. Az fontos ebben a helyzetben is - ami sportolóként is alapvető -, hogy a nehézségek ellenére is megmaradjon a ritmus, ne essünk ki azokból a szokásokból, amelyek az életünk vázát adják. Ugyanakkor tudjunk rugalmasan és kreatívan állni a váratlan helyzetekhez! Erre példa az, hogy amikor csak lehet adott időben az asztalnál eszünk, de ha úgy hozza a helyzet, akkor gond nélkül leülünk a földre is uzsonnázni. Vagy az ágyban alvás - ha itt az alvás idő, akkor az ágyba tesszük Majt, de ha kint vagyunk a hegyen, akkor nem jelent gondot az sem, ha az ölünkben alszik el. Akkor mi maradunk egy kicsit többet nyugalomban, hogy ő érezze azt, ami minden gyereknek az egyik legfontosabb ebben a korban: ő a legfontosabb!
Sajnos sok versenyt töröltek az idén. Hogyan tervezitek az idei év második felét, látjátok-e már valahogyan a folytatást?
Nagy tervem, hogy az ősszel keresztül futom a Pireneusokat. Remélem ennek nem lesz akadálya, egy kicsit a saját zarándokutam is lesz. Fizikailag és lelkileg is. A versenyek továbbra is bizonytalanok, nem nagyon tervezünk előre. Vannak események, amelyekre szívesen eljutnánk, de még semmit nem szerveztünk az őszi futáson kívül.
És a jövő év?
2021 első felében elsősorban a síelésre szeretnék koncentrálni. A nyári szezonban még nincsen olyan verseny, ami most kifejezetten motiválna. Egyelőre az idei évet zárjuk épségben és egészségben, az edzések és a felkészülés anélkül is megy, hogy teljesen konkrét célom lenne. Tudom, hol kell fejlődnöm, miben van javítanivalóm, így ezekkel foglalkozom.
Mit tanácsolsz azoknak, akik az idei évre készültek és le kellett mondaniuk sok mindent?
Talán nehéz megtartani a motivációt, de fontos észben tartani, hogy a pihenés vagy az "üresjárat" nagyszerű lehetőség átgondolni az elmúlt évek hibáit, problémáit és kicsit több figyelmet fordítani a javításra. Ilyenkor van jó lehetőség a technika csiszolására, a kisebbnek tűnő készségek fejlesztésére, a keresztedzésekre. Ezek mind nagyon fontosak, akkor is érdemes edzőt keresni ezekben a kérdésekben, ha eddig egyedül készültünk. Az elhanyagolt képességek fejlesztése hasonló sikerélményt ad, mint a többi, így a motivációt ezzel is magasan lehet tartani!
Mi volt a kedvenc edzésed, gyakorlatod ebben az időszakban?
A közelünkben van egy kb. 2 perces emelkedő, ami tökéletes az intervallumos edzésekhez. Akár rövid, akár hosszabb időre tudok kimenni edzeni, pl. amikor Maj alszik. A benti edzések közül a core és a HIIT edzések a kedvenceim.
Köszönjük a beszélgetést!
A teljes interjú itt olvasható.
Az interjút készítette: Tóth Viktor www.triatlonedzo.hu | www.cegedzes.hu