Több, mint 35 év futómúlt után kaptam meg ezt az "ajándékot", 2017 áprilisában teljes erővel rám tört a talpi bőnye gyulladás (plantar fasciitis). A előzmények és a gyógyulás folyamat tanulságos és talán többeknek is segíthet abban, hogy elkerüljék vagy legalább mérsékeljék ezt a sérülést.
Amit leírok nem orvosi tanácsok, hanem saját és barátaim tapasztalati.
Kedves Olvasó! Mielőtt tovább olvasol, jó ha tudod, hogy én alapvetően a természetes gyógymódokat részesítem előnyben, hiszek abban, hogy az emberi szervezet (testi és lelki szinten is) képes önmagát meggyógyítani, ha erősítjük a belső védelmi rendszerünket, akkor még többre képes, mint azt elsőre gondolnánk. Közel 30 éve foglalkozom ezzel a kérdéssel, tapasztalati és tudományos szinten (edzőként, sportolóként, versenyzőként és tanárként). A gyógyulás ennek a szellemében alakult, fejlődött és az itt leírtak is ezt követik.
Ha ezekkel a tényekkel megbirkóztál, rátérek a történetemre. Utólag visszatekintve négy hibát követtem el, halmoztam egymásra. Egyenként nem okoztak volna problémát.
Idézet egy orvosi szakcikkből [1]:
A plantáris fasciitis kezeléséről számos publikáció jelent meg nemzetközileg, egyetértés azonban csak két dologban van: a gyógyuláshoz az esetek nagy többségében konzervatív terápiára (gyógytorna, masszázs, megfelelő cipőviselet és életmód, gyulladáscsökkentő krémek) és időre van szükség. A kezelés lapját a beteg által elsajátítandó, plantáris fascia és Achilles-ín nyújtó gyakorlatok képezik, melyek csökkentik a plantaris fascia terhelését, kiegészítve a terület hűtésével és helyileg alkalmazott gyulladáscsökkentő krémmel kombinált masszázs terápiával.
2017 elején néha éreztem a téli futások után, hogy merevebb a bokám, néha húzódik, felkelés után kicsit kényelmetlen érzés volt az első pár lépés. Semmi fájdalom, csak kényelmetlenség, ami hamar elmúlt. A saját edzéseim mellett (amelyek után nyújtottam rendesen) több olyan edzést is tartottam, ahol futottam a sportolókkal, de a nyújtást többnyire csak vezényeltem, nem csináltam. Utólag látom, hogy ez volt az első hiba!
Edzőként azt is tudom, hogy a kor előrehaladtával az izmok, inak rugalmassága csökken és persze az élet nehézségei is rátelepszenek az emberre, ezért fokozottabban kell figyelni a lazításra (szándékosan nem írtam nyújtást, mert az a lazítás része), az ellazulásra. Ezt sok éven keresztül figyeltem és meg is valósítottam, sajnos az elmúlt pár év nehézségei mellett ezt is csak a tanítványaimnál hangsúlyoztam, én gyakran "beletemetkeztem" a tennivalókba, a munkába. Ez volt a második hiba!
A VTM tavaszi terepfutásán már komolyan kellett figyelnem az első pár km-n, hogy kellően bemelegedjen a lábam, így a félmaraton végén az 1:34 és a 10. hely nagy örömmel töltött el.
A tavasz egyik nagy versenye számomra a Spartan Race veszprémi futama volt. Április 1-én hideg, nyálkás időben korán rajtoltunk és sajnos rosszul helyezkedtem, beragadtam a rajtnál, így az első meredek négykézlábas emelkedő után (ahol csak jóval a saját sebességem alatt tudtam haladni), kénytelen voltam extra tempót felvenni. Szerencsére jól ment a verseny, de a sprint miatt a végén a hosszú hideg patakban futás, majd az úszás és az utolsó akadályok után már éreztem, hogy feszül a vádlim, a bokám, a talpam. Nagyon jó helyen végeztem végül, jó befutó volt, de a hidegben nem tudtam rendesen nyújtani, ráadásul versenyzőimet kísértem és interjúkat készítettem a pihenés helyett. Ilyen helyzetben ez volt a harmadik hiba!
Ezután már minden nap fájt a felkelés, az első jó pár lépés reggel, futásnál az első pár száz méter (később az első pár km). Még itt sem kapcsoltam, futottam ("ha fáj, majd a mozgástól elmúlik"), versenyt szerveztem, edzéseket tartottam. Ez volt a negyedik hiba.
A solymári majális terepfutás (amit ráadásul szervezőként sokszor futottam végig a verseny előtt) után azonban már nem lehetett halogatni az orvost. Szokásos körök és kezelési javaslatok után el kellett gondolkoznom, mitévő is legyek. Az edzői és a természeti módszereket követő énem saját megoldást sürgetett, a racionális énem pedig orvosi megoldást. Mivel sokat foglalkoztam természettudományokkal, ezért a tudományos módszerre bíztam a döntés megalapozását: sok orvost, terepeutát, gyógytornászt és sportolót kérdeztem meg a kezelésekről és a tapasztalatokról. Azt kaptam, hogy a lézeres, ultrahangos, injekciós kezelések gyógyulási valószínűsége alig nagyobb, mint a sima gyógytornával, masszázzsal és nyújtással végzett rehabilitációnak. Ráadásul még az orvosok is azt mondták, hogy a kezelések csak akkor érnek valamit, ha utána jön a hosszú gyógytorna és a lábadozás. Úgy döntöttem kihagyom a hivatalos "alig gyorsabb, jobb" módszereket és kitalálok valami mást. Szakirodalom, internet böngészése és mások tapasztalatai, orvosok, edzők véleménye következett.
Így alakult ki a következő módszer, közel 2 hónap kisérletezés után - figyeltem az egyes terápiák, hogyan hatnak, egyes tünetekre milyen választ adnak. Ezekről naplót vezettem, majd alakítottam ki a legjobb, leghasznosabb tapasztalatokból a következő módszert. Minden lépésének orvosilag is indokolható háttere van, igazából semmi extra újdonság nincsen benne, talán csak az a gyakorlat, amit én vettem bele legfontosabbként (itt sem a gyakorlat az új, hanem az, hogy alapvetőnek veszem). Az is szempont volt, hogy minél olcsóbban és környezetbarátabb módon valósítsam meg.
1. A gyógyulási időszak alatt semmi vagy minimális futás.
A futás csak puha talajon lehet, azaz homokon, füvön, havon. Jó kiegészítő sport a kerékpározás, az úszás, minden olyan sport, ami közvetlenül nem terheli a lábfejet, a talpat. Kifejezetten hasznos a jóga és minden nyújtó-erősítő edzés, különös tekintettel a váz izmokra (amit ma core gyakorlatoknak hívnak). Kivétel: óvatosan lépcsőzni és emelkedőn futni lehet, ha helyesen végezzük ezeket az edzéseket, akkor még nyújtják is a talpat, a bokát. De nem szabad túlzásba esni, túlerőltetni. Minden edzés, mozgás után extra lábszár, boka és lábfej nyújtás (minimum plusz 4-5p, de inkább több - lassú, óvatos, türelmes mozdulatokkal).
Én nem futottam 4 hónapig - iszonyatos érzés volt a vége felé! -, még az edzéseimen sem. Két kivétel volt: a tereptriatlon Országos Bajnokság (június) és a Tereptriatlon Európa-bajnokság (július). Mindkettőn a bicaj utáni első 2-3 km terepfutás kínszenvedés volt, de utána egészen jól ment a maradék. Ebben az időszakban bicajoztam, úsztam és sok nyújtó-korlát gyakorlatot végeztem a fiaimmal, és néha sziklát másztunk.
2. Talpbetét.
Főleg a kezdeti időszakban érdemes otthon is egy puha talpbetétet tenni a papucsba, cipőbe, amiben otthon járkálunk. A sportoláshoz használt és/vagy utcai cipőkbe pedig érdemes beszerezni egy sportoláshoz javasolt betétet. Nem próbáltam, de biztosan jók az egyéni talpra gyártott modellek is. Én otthonra egy ALDI-s általános talpbetétet használtam (2000 Ft). Amúgy ezt a gyógyulás óta is használom. Az utcai / sportcipőmbe pedig egy "Ironman Total Support" betétet választottam (5000 Ft). Ebben a gyaloglás és az edzéstartás közben előforduló pár lépés futás is sokkal kényelmesebb volt. Ezt is használtam addig, ameddig a Salomon Sense Ride cipőben nem kezdtem el a futást. Abba egyáltalán nem kell!
Azóta nagyon sok tapasztalat azt mutatja, hogy érdemes a saját lábra alakított és méretezett egyedi talpbetét használata, mert az gyorsítja és segíti a gyógyulást, a láb egyéb problémáit is segít megoldani. Fontos kiemelni, hogy a többi terápiát ez nem váltja ki, azokkal együtt működik csak a gyógyulásban!
3. Talpmasszázs.
Segédeszköz: kis rücskös rehabilitációs labda. Ez az egyik legfontosabb gyakorlat, érdemes naponta (akár több alkalommal is), 5-10 percet rászánni. Mezítláb, enyhén erőt kifejtve a labdára görgetjük a talpunk alatt, lehetőleg minél nagyobb területen, nemcsak ahol fáj. Figyeljünk arra, hogy a nem fájós lábat is masszírozzuk vele (nem kell azonos időt szánni erre, lehet 30-70% megosztás). Ebben az a jó, hogy akár otthon, akár a munkahelyen, akár utazás közben is el lehet végezni a masszázst.
4. Lábtorna.
Naponta akár több alkalommal:
a. lábujjak összeszorítása, talp felé görbítése spicc, erősen (akár fájhat is kicsit), 3-5 mp tartás
b. lábujjak és lábfej visszafeszítése, erősen (akár fájhat is kicsit), 3-5 mp tartás
- ezt 5x, majd 1-2p pihenő
- ismétlés 2-3
Fontos, hogy csak a láb saját izmait használjuk, nem kell kézzel, eszközzel segíteni. Azok is lehetnek jó gyakorlatok, de inkább csak a sport utáni nyújtásoknál.
5. Lábszár-lábfej hideg-meleg váltófürdetése.
Legalább 2 váltással, ideális a 3-5, ennél több sem kell. Hetente 3-5 alkalommal akár fürdés után, akár csak külön magában. Ez általánosan használható izom és ér regeneráló módszer, aki rendszeresen elvégzi, annak a megfázásokkal, betegségekkel is kevesebb a baja.
A kezdők figyeljenek arra, hogy nem kell azonnal a leghidegebb és legmelegebb vízzel próbálkozni, már az is jó hatású, ha 10-15 fok különbség van a váltások között.
6. Szódabikarbónás lábfürdő.
Hetente 1-2 alkalommal. Olyan forró vízzel kezdeni, amibe éppen hogy bele lehet tenni a lábat (ez egyénenként változó), majd hagyni, hogy a víz kihűljön. Akkor kell befejezni, amikor a víz már nem meleg, de még nem fázik a láb. (Kb. 20l vízhez lehet számolni egy evőkanál szódabikarbónát).
7. Lábszár, boka és lábfej nyújtása.
Bármilyen sport, erősebb mozgás után. Kiegészítő és hasznos segédeszköz az SMR henger. Érdemes rendszeresen használni!
8. Lábszár, boka és lábfej masszázs.
Feketenadálytő (többféle cégtől), Richtofit krém, gél, kínai gyógynövénykrémek (pl. DM-ben lehet kapni mindet) vagy Just borókakrém (ez a legjobb, de ezt ritkán lehet kapni). Hetente 3-7.
Az egész folyamatban kiemelten sokat számít a türelem, az elengedés, a kitartás, a rugalmasság - azok az erények, amelyekkel minden embernek rendelkeznie kell, ha eredményes akar lenni (az életben, a sportban, a munkában...). Mert a világ olyan, hogy próbára teszi ezeket az erényeket. Kinek így, kinek úgy, mindenkinek más a feladata, a nehézsége. Ami könnyű, azzal nem lehet fejlődni. De szükség van a könnyű időszakokra is, hogy a nehézségeken erősebben és magasabb szinten jussunk túl.
Edzőként sokat tanítom és számon is kérem, hogy ki hogyan, mennyit nyújt, mikor lazít, mikor erősít valamit, most azt is megtanultam, hogy vannak esetek, amikor muszáj ehhez képest is extra energiát fordítani a pihenő/lazító gyakorlatokra, mert egyes helyzetekben ezek sokkal többet segítenek, mint a "klasszikus" edzés. Nem véletlen a párhuzam (aki nem látja, nézzen utána) a tai-chi, chi-kung, jóga,... ősi tradícióival.
Ezt a sérülést és a gyógyulást igyekeztem a lehető legjobban kihasználni arra, hogy meglássam, hol milyen mulasztásaim vannak, mikor, mit nem tettem meg. Mindennek sok oldala van, mindent lehet más-más szemszögből nézni. És az a jó, ha nem csak egy oldalúan vizsgálunk meg valamit, mielőtt továbblépünk. Egy betegség, egy sérülés is sok felismerést, ráébredést hozhat mindenkinek - csak ki kell nyitni a szemünket és nem szabad megijedni attól, ha valami váratlant látunk.
Végül, de nem utolsó sorban, hiszen ha nem is közvetlenül, de a témához tartozik, arról is kell beszélnünk hogyan erősítsük a szervezetünket? De ez már a következő írás témája lesz...
Programjainkat folyamatosan nyomon követheted a naptárunkban!
Kérlek személyesen keress fel a Kérdések, válaszok gomb megnyomásával!
