Advent harmadik hetében (amely a "bátorság hete") egy olyan bátor tettről szeretnék írni, amely nekem nemcsak mint sportolónak, de mint matektanárnak és informatikusnak is nagyon példamutató. Szeretném, ha ez a példa számotokra is arról szólna, hogy kicsi lépésekkel és egy bátor döntéssel akár a világot is meg lehet változtatni!
A Linux és Linus Torvalds hogyan változtatta meg a világot egy bátor döntéssel és az elvekhez valórendíthetetlen hűséggel?
(Számomra a három szakmám kapcsolódik össze ebben a témában: az outdoor sport - a matematika - az informatika. Ahogyan a Jimi Hendrix cikkemben is írtam, a kitartás, az álhatatosság, a hűség soféle helyről jöhet és gyakran máshol jelenik meg az életben értékként. Keressétek ezeket a pillanatokat, akár az edzésekben és a nehéz helyzetekben!)
A szabadság kódja – Linux és Linus Torvalds megjelenése
Van a modern technológia történetében néhány pillanat, amelyet nem laboratóriumok terveztek, nem vállalati tanácsteremben álmodtak meg, hanem egyetlen ember csendes szobájában születtek. Ilyen volt 1991 is, amikor egy finn egyetemista – Linus Torvalds – hobbiból elkezdett írogatni egy apró operációs rendszermagot. Nem volt mögötte nagy cég, sem pénz, sem különösebb cél. Csak a kíváncsiság, az alkotás vágya, a gondolkodás szeretete… és az a bizonyos ikonikus sor az interneten:
„Csak egy hobbiprojekt, nem lesz nagy dolog.”
Azóta kiderült: lett belőle valami. Pontosabban: egy egész világ.
Honnan indult a Linux?
A Linux születése az egyik legszebb bizonyítéka annak, hogy az emberi kreativitás, amikor szabadon áramlik, nagyobb erő, mint bármely konszern. Torvalds az akkori rendszerek kötöttségeire reagálva egy szabad, könnyen fejleszthető, nyílt forráskódú alternatíván dolgozott. Ekkor még senki sem gondolta, hogy ez a néhány ezer kódsor egy világmozgalom alapja lesz.
Elhatározta, hogy megírja a saját operációs rendszerét. A nulláról. A kis helsinki lakásában. Hobbi szinten.
Augusztus 25-én üzenetet küldött egy elfeledett comp.os.minix egyetemi fórumba:
„Egy (ingyenes) operációs rendszert (csak hobbi, nem lesz olyan nagy és professzionális, mint a gnu) készítek a 386(486) AT klónokhoz.”
1991 szeptemberére Linusnak már volt valami működőképes: összesen 10 239 sor kód. Elég ahhoz, hogy elindítson egy gépet, futtasson egy programozói felületet, és elvégezze az alapműveleteket.
Aztán hozott egy döntést, ami jelentéktelennek tűnt, de forradalminak bizonyult: felrakta az internetre. Ingyen. Minden forráskóddal együtt, láthatóan és módosíthatóan.
„Ha használni akarod, tessék. Ha tudsz rajta javítani, légyszíves tedd meg.”
Ez akkor őrülten radikálisan bátor volt, hiszen a 90-es évek a zárt forráskódú szoftverek korszaka volt, ahol minden cég páncéltermekben és fegyveres őrökkel védte a kódokat.
A projekt mellé azonnal odagyűltek a kíváncsi programozók, a hackerek, az innovátorok. Nem pénzért, nem dicsőségért, hanem a közösség, az alkotás és a technológiai kíváncsiság öröméért. A Linux az első naptól kezdve nem termék volt, hanem közösségi vállalás, egyfajta digitális „szövetkezet”, ahol mindenki építhet, javíthat, alkothat – és mindezt megosztja a többiekkel, várja és fogadja a kritikát, mert az építő és a közös munka öröméért van. A fejlesztői munka szeretete maga a legnagyobb érték a Linux programozók számára!
Mivé nőtte ki magát?
1992-ben Linus egy újabb kulcsfontosságú döntést hozott: a GNU GPL licenc alatt tette közzé a Linuxot, ami azt jelentette, hogy bárki használhatja, módosíthatja vagy terjesztheti – de minden fejlesztésnek szintén szabadnak kellett maradnia.
Egyetlen cég sem zárhatta be magának a Linuxot. Örökre nyílt maradt. Mert soha nem a profit és a talmi csillogás volt a cél.
Három évtizeddel később a Linux nem csupán rendszer. Ökoszisztéma. Mozgalom. Kultúra.
Ma a világ legmegbízhatóbb szerverein Linux fut. Az okostelefonod (Android) Linuxra épül. A világ leggyorsabb szuperszámítógépei Linuxot használnak. Az internet gerincét adó kiszolgálók, a kutatóintézetek, az űrprogramok – mind-mind erre a szabadon fejleszthető magra támaszkodnak.
Az a „hobbiprojekt” ma:
-
a világ 500 legerősebb szuperszámítógépéből 500-on jelen van,
-
a felhőszolgáltatások szíve,
-
az autók, robotok, drónok, IoT-eszközök motorja,
-
az Amazon AWS, a Google Cloud, a Microsoft Azure – nagyrészt Linux,
-
a NASA Mars-járói, a SpaceX, a Nemzetközi Űrállomás – Linux,
-
és több milliárd ember napi digitális életének csendes háttérhőse.
Biztosan ma is használtad a Linuxot, ahogyan nap mint nap – valószínűleg többször is –, és nem tudtál róla. Rákerestél a Google-n? Linux szerverek. Használtad az Android telefonod? Linux mag. Netflixet néztél? Linux szerverek. Internetbankoltál? Linux.
Ami különösen figyelemre méltó: mindezt nem egyetlen vállalat építette fel. Hanem több tízezer önkéntes és fejlesztő, akik kontinenseken átívelve dolgoznak együtt úgy, hogy gyakran életükben nem találkoznak.
A nyílt forráskód közössége az emberi együttműködés egyik legszebb példája: nincs hierarchia, nincsenek rangok – csak teljesítmény, tudás és tisztelet.
Ebben (is) nagyon hasonlít életem egyik meghatározó 120 órájára, az Elite Challenge kihívásra - bármielyen nehézséggel is találtuk magunkat szemközt (és a 120 órában NAGYON nagyon sok nehézség jött csőstűl), az egyik legfontosabb volt, amit megtanultunk, hogy a közösség ereje nagyobb, biztosabb, stabilabb, mint bármilyen egyéni teljesítmény. Az egyéni erő és érték szükséges ahhoz, hogy a közösség továbblendüljön a nehézségeken, de mindig csapatban kell gondolkozni! Az Elite Challenge során köztünk sem számított a rang, a diploma, az előélet - csak az, hogy ott és akkor mit tudunk beletenni a közös előrejutásba.
Linus Torvalds szerepe: a csendes karmester
Torvalds nem diktátor, nem menedzser, nem hős a klasszikus értelemben. Ő a „linusos” vezető: aki úgy tart egyben egy ekkora projektet, hogy közben a közösség szabadságát nem elveszi, hanem őrzi.
A Linux Kernel fejlesztését ma is ő koordinálja, mint egy karmester, aki három évtizede fáradhatatlanul vezényli a világ egyik legösszetettebb zenekarát.
A munkássága mára túlmutat a technológián:
-
példát mutat alázatból,
-
a fenntartható digitális kultúra egyik ikonja,
-
és bebizonyította: a nyitottság nem gyengeség, hanem erő.
Linux a közösségi fejlesztés ereje és fenntarthatósága
A Linux nem csupán technológiai sikertörténet, hanem társadalmi is. A modellje – a szabad hozzáférés, az önkéntesség, a közös tudásépítés – olyan jövőt mutat, amelyben a teremtés, nem pedig a fogyasztás áll a középpontban.
A fenntartható technológia nem arról szól, hogy mit birtoklunk, hanem arról, hogy hogyan működünk együtt. A Linux közösségben a világ minden tájáról érkező fejlesztők úgy építenek valami hatalmasat, hogy közben nem pazarolnak, nem zárnak el, nem akarják kisajátítani a tudást. Ettől lett a Linux a digitális korszak egyik „zöld” zászlóshajója: a hosszú távú stabilitásra, nem pedig a gyors profitra épül.
A biztonság kérdése az elejétől fogva nagyon fontos volt Linus számára, a Linux fejlesztés így mindig egy olyan vonalon haladt, ahol a felhasználók jobban védettek voltak, mint a populárisabb rendszereken. Ha nem a biztonság az első, akkor lehet gyorsabb, szebb, jobb egy rendszer - de csak egy ideig. Előbb-utóbb recsegni, ropogni fog a szerkezet, mert amit sok helyen lehet támadni, az gyorsabban is romlik el. Az edzéseken ezért is helyezem a hangsúlyt a biztonságos és megalapozott fejlődésre, pont úgy, ahogyan Linus is tette - így talán lassabb a fejlődés, talán elsőre nem lesz olyan látványos a megjelenés, de hosszabb távon meghozza a gyümölcsét ez a türelem és kitartás.
A stabilitás és megbízhatóság kérdését pedig a hátizsákolás edzésekkel tudom alátámasztani, hiszen ezek önmagukban nem jelentenek látványos eredményeket, nincsenek ragyogó díjak - de minden mást (futás, kerékpár, labdajátékok, erősportok... bármi) segítenek magasabb szintre jutni. Ahogyan a Linux esetében a stabil és erős kernel ("rendszermag") jelenti mindennek az alapját, úgy a sport esetében a core rendszer (vázizomzat) fejlesztése jelenti minden más mozgás alapját.
Hová tart ma a Linux?
A jövőben a Linux tovább erősödik a mesterséges intelligencia, a felhő, a robotika és az önvezető rendszerek világában. De a legnagyobb ereje továbbra is a közösség.
A Linux annak a bizonyítéka, hogy nem mindig a legnagyobb cég nyer, hanem az a közösség, amelyik hisz valamiben.
És Torvalds története pedig arra tanít, hogy néha elég egyetlen ember bátorsága ahhoz, hogy elindítsa a világ egyik legszebb, legfenntarthatóbb és legszabadabb technológiai mozgalmát.
Ki gondolta volna, hogyan születhet meg a világot meghatározó minőség a világon szétszórt, önkéntes, szabadidejükben dolgozó emberektől?
A Linux válasza: köszönöm jól – a megbecsülés, az elfogadás, a türelem és a tisztelet révén.
Tóth Viktor a Chat GPT segítségével (amely szintén Linuxon fut).
Megjegyzés: Linus soha sem lett milliárdos üzletember, pedig ingyenes rendszereit használva váltak a világ leggazdagabb embereivé sokan. Linus olyan mentalitást képvisel, amely gyökeresen megváltoztathatja a jelenlegi technikai civilizációt, példát mutathat arra, hogyan lehet egymást fejlesztő és segítő közösségeket alkotni és a tudományt-technikát nem bálvánnyá tenni, hanem segítő eszközzé. Nem az egyetlen jó út az övé, de olyan ösvény, amely jó irányba vezet.
Az advent bátorság hete az adventi időszak harmadik hetét jelenti, ami a belső munka, az öröm és a lélek erejének fókuszálására összpontosít, amikor a félelmekkel és aggodalmakat felülmúló önuralom, illetve a szívünkben lévő öröm fénye válik a központi témává. Ekkor gyújtják meg a harmadik gyertyát az adventi koszorún, ami az Öröm gyertyája, és a lélek harmadik sarkalatos erényét, a bátorságot szimbolizálja.
A bátorság hete jelentősége:
- Belső erő: A lényeg az, hogy megőrizzük önmagunkat és önuralmunkat a helyzetekben, és szembenézzünk azokkal a gondolatokkal, érzésekkel, amelyek eluralkodnának rajtunk.
- Összhang és tudatosság: Tudatosan figyelünk a gondolatainkra, érzéseinkre, akaratunkra, és nem engedjük, hogy félelmek irányítsanak, hanem inkább összhangba hozzuk ezeket a belső erőket a fejlődés útján.
- Szimbólumok: A harmadik gyertya az örömöt és a bátorságot képviseli, és Szűz Máriát is szimbolizálhatja.
- Cél: Az advent ezen szakaszában a cél a lelki egyensúly megteremtése és az öröm megtalálása a várakozás időszakában.
