Büki Ádámmal egy terepfutó versenyen találkoztam (VTM 2017), ahol egy mezőnyben indultam vele. Mivel Gombos Karcsi révén van némi sífutó és biatlon ismeretem, beszélgettem Ádámmal - aki egyébként megnyerte a terepfélmaratont 1:19-es idővel. Én kicsit lassabb voltam...
...itt olvashatjátok Ádámmal készített interjúmat.
Örülök, hogy találkoztunk, én is csak most ismertelek meg, kérlek mutasd be magadat az olvasóknak!
21 éves, másodéves hallgató vagyok a Budapesti Corvinus Egyetem kereskedelem és marketing szakán. Mára „leegyszerűsödött” az életem tanulásra, sportra és barátnőre, de ez nem volt mindig ilyen „egyszerű”. A legnagyobb lemondás a zene volt. Egészen az egyetem első évéig tudtam alapfokon magas szinten zenélni. Ütős hangszereken játszottam, inkább a klasszikus vonalat képviselve, így a fő számaim a kisdob és a négyverős marimbázás voltak. A két legnagyobb országos ütős rendezvényen kétszer kamarazenében, egyszer szólóban sikerült 2. helyezést elérni.
A legnagyobb mérföldkő az érettségi volt. Az utolsó pillanatban döntöttem úgy, hogy a Corvinusra adom be a jelentkezést. Tudtam, hogy 450-460 pontra lesz szükségem az 500-ból, hogy felvegyenek államilag támogatott képzésre. Sosem voltam igazán jó tanuló, inkább egy erős négyes, ezért nem sok esélyt láttam arra, hogy el tudok érni akár 400 pontot, így elkönyveltem, hogy marad a Miskolci Egyetemen ugyanez a szak fizetősön. Lementek az érettségik és 444 pontom lett. 8 ponttal maradtam le. Csalódott voltam, de szeptemberre megfogalmazódott bennem, hogy azért is megmutatom, hogy többre vagyok képes és a következő évben megismétlem az emelt szintű matek érettségit. És sikerült, akkor már 460 ponttal, nyugodtan vártam az eredményhirdetést.
És mi történt ezalatt az év alatt?
2014 őszén magamban résztávozgattam a Miskolci Egyetem Atlétika pályáján (akkor nem szerettem ezt az edzéstípust), amikor megjelent 2 futó és egy edző a pályán. Az egyik futó Berta Gábor volt. Korábbi Fehérkőlápa Hillclimb versenyről ismertem, így tudtam, hogy milyen jól fut. A másik, egy alacsonyabb fürgelábú, bizonyos Carlos nevű futó volt, az edzésüket pedig Szász Laci vezényelte. Mikor végeztem megkérdezték, hogy nincs-e kedvem csatlakozni. Ez egy nagy fordulópont volt az életemben. Onnantól megváltozott a sporthoz való hozzáállásom. Rengeteget fejlődtem és tanultam. Viszonylag rövid idő alatt sikerült olyan időket elérnem, amikről nem hittem, hogy valaha el tudom. A 40 perces futóból hirtelen 35 percen belüli futó lettem. Azóta a 34 alatti idő a cél.
Most terepfutó versenyen találkoztunk, de tudom, hogy elsősorban biatlonista, sífutó vagy. Milyen a sportmúltad, mikor és mit sportoltál?
Már óvodában sokat mozogtam, ugyanis jártunk jégkorcsolyázni és úszni. 6-7 éves koromban kezdtem el ismerkedni a sífutással, majd a biatlonnal. Emellett több sportágban is kipróbáltam magam az általános és a középiskola mellett. Kézilabdáztam, röplabdáztam, futottam, kerékpároztam, és még fociztam is, annak ellenére, hogy a focit sokáig nem engedték a szüleim, de idővel beadták a derekukat. 16-17 éves lehettem, amikor megértettem, hogy döntenem kell, nem csinálhatok mindent, mert nem fogok megfelelni az elvárásaimnak. A sors iróniája, hogy éppen a nehezen „kisírt” foci és biatlon között kellett választanom. A biatlonban láttam perspektívát, mivel esélyem volt kijutni válogatottként a korosztályos világbajnokságra. Ez azért jobban hangzott, mint a megye 1-ben focizni. Volt két nyár, amikor keményen készültem, de a középiskola mellett valahogy nem volt meg ugyanaz a lelkesedés. Ez a felkészülés éppen annyira volt elég, hogy kijussak a Világbajnokságokra, de ott leginkább csalódás ért, legalábbis az eredményességet illetően. 2014 előtt is jártam több terepfutó versenyen, de onnantól rendszeresebben. Imádtam ezeket a versenyeket. Valami hasonlót adtak, mint a biatlon, csak sikerélmény is társult hozzá, illetve egy nagyobb közösségi élmény is. Nem kellett sok idő, hogy hasonló szenvedéllyé nője ki magát, mint a biatlon. Azt vettem észre, hogy ez a két sport szinte tökéletesen megfér egymás mellett, és kiegészítik egymást. 2012-ben jutottam ki először világversenyre, ez az Ifjúsági és Junior Biatlon Világbajnokság volt, ezt követte 3 további 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben. Emellett volt 1 Európa bajnoki részvétel 2014-ben, két Universiade 2015-ben és 2017-ben, egy hegyifutó Világbajnokság 2014-ben U20-asként, egy hosszútávú hegyifutó Világbajnokság 2016-ban, és egy felnőtt sífutó Világbajnokság 2017-ben.
Szép sífutó sikereket értél el az év elején. Milyen tervekkel indultál neki a 2017-es évnek?
Ezt egy kicsit pontosítanám, mert inkább biatlonban értem el jobb eredményeket. Az idei év fő versenye az Universiade volt, szerettem volna nemzetközi szinten jó eredményt elérni. Ezt a 20 kilométeres egyéni számban elért 43. helyezésemmel szerintem nagyjából sikerült teljesíteni, még annak ellenére is, hogy maradt a versenyben egy bottörés miatt. Emellett a biatlon országos bajnokságokon szerettem volna jól szerepelni, amit sikerült maximálisan megvalósítani a két országos bajnoki címmel. Az, hogy emellett második lettem a sífutó országos bajnokságon, és kijutottam a felnőtt sífutó Világbajnokságra, már csak hab volt a tortán. További terveim leginkább a terepfutásban/hegyifutásban vannak. A szemem előtt lebeg több világverseny is, illetve országos bajnokság, de ezek sok mindentől függenek. Maximum egy rövidebb (50-60 km) ultrán is szeretnék elindulni, ha belefér a versenyprogramba. Aszfalton reményeim szerint egy pályacsúcs megdöntésnek is a részese lehetek… Őszre ilyenkor még nem szoktam tervezni, először menjen le a tavaszi szezon.
Milyen elveket követsz az életben, amelyeket a sportban is képviselsz?
Türelmesnek kell lenni, és csinálni a dolgunkat. Hosszú távban gondolkozom, és igyekszem kivárni mindennek a maga idejét. Folyamatosan keresem az egyensúlyt, ahonnan egyenes az út a boldogsághoz, de tudom, hogy ezért mindig tennem kell. Számomra a sport egy tanulási folyamat, és amit tanulok belőle, azt megpróbálom magammal vinni az életben is, és viszont. A sport által megismerem magamat, és realitást ad az értékrendemnek, talán ez a legfontosabb. Ezek az elvek egyaránt működnek az életben és a sportban is, nagyon nehéz lenne összeszedni mindet.
Hogyan készülsz fel a téli és tavaszi időszakban a nyári versenyekre? Mire figyelsz edzésben, pihenésben, táplálkozásban, felszerelésben? Mit veszel szigorúan és miben engedsz kis lazaságot?
Számomra a fő versenyszezon télen zajlik a sífutó és biatlon versenyekkel. Ősszel, de inkább tavasszal a terepfutó versenyekre koncentrálok, de emellett számos egyéb versenyen is indulok: MTB, duatlon, utcai futóverseny, pályaverseny, síroller, rollatlon, terep kétpróba, váltóverseny, toronyfutás. Ezek nagyrésze a felkészülésem részét képezik a téli szezonra, így az eredmény másodlagos, kivéve a terepfutást, ahol szeretnék jó eredményeket elérni. A nyár a feltöltődést jelenti, ilyenkor csak 1-2 versenyen állok rajthoz, és maximálisan az edzésekre fókuszálok. Nyilván kell pár hét átvezetés őszről télre, télről tavaszra, de ez természetes.
Az edzésre és a pihenésre próbálok a legjobban odafigyelni. Ha ezek rendben vannak, akkor jöhet minden más. Táplálkozásban engedek meg nagyobb lazaságot, nem úgy étkezem, ahogy az a „nagy könyvben meg van írva”. Engedem a testemnek, hogy irányítson, azt eszek, amit éppen kívánok, megpróbálva egészséges keretek között maradni. Felszerelésből mindig próbálom kihozni a legjobbat abból, ami van. Futásban nincs ennek akkora jelentősége, biatlonnál sokkal inkább. Mindig van újabb és jobb felszerelés, de nem panaszkodom, örülök annak, ami van, tekintve, hogy a szüleim rám költött pénzének nagyrésze sportra megy el, illetve 2014-ben és 2015-ben nagy segítséget nyújtott a MOL pályázata.
Melyek a kedvenc edzéseid? Mit javasolnál azoknak, akik szeretnének komolyan fejlődni az terepfutásban, sífutásban? Mi az amiben neked kellene még fejlődni?
Nehéz kiemelni kedvenc edzést, mindegyik másért izgalmas, de egyet azért mégiscsak kiemelnék. 2014 őszén csatlakoztam a Szász Laci vezette csoporthoz, amit ma már Bükki Műhelynek hívunk. Laci minden héten szerdán tart egy közös résztávos edzést. Ezt mindig úgy várom, mintha egy versenyre készülnék. Van, hogy a végletekig hajtjuk magunkat, van, hogy csak egy keményebb tempóra állunk be és visszük végig, de mindig ad valami pluszt. Ez adja a fejlődésünk alapját, innen építjük fel a távokat.
Az én tanácsom a rendszeresség, a pihenés, a türelem és a fokozatosság. Ezeket egytől-egyig én is elrontottam korábban, sőt mindig követek el hibákat, de ezek azért vannak, hogy tanuljunk belőlük. Szerintem, ha a három fő edzést (résztáv, tempófutás, hosszú futás) kivitelezni tudjuk, akkor már néhány átmozgató edzéssel kiegészülve egész komoly fejlődést lehet elérni. Természetesen az a legjobb, ha ezt terepen tudjuk végezni, de a résztávot kifejezetten jó pályán, mert jobban mérhető a fejlődés. A sífutó részhez pedig 3 dolog kell. Hó, hó és hó.
Fejlődnöm mindig és mindenben kelleni fog. Sosem elégedhetek meg, mert akkor elveszne a motiváció. Nekem a legnagyobb lemaradásom felsőtestben van, illetve a sífutótechnikámat szeretném csiszolni. Sokkal több időt kellene a konditeremben töltenem a jelenleginél. Ez viszont a futás kárára menne valamilyen szinten. Meg lehet próbálni 100-110 kilométeres hetek mellett karra izmosodni, de nem lesz könnyű… Egy korábban kigondolt koncepció alapján először a futásomat szeretném rendbe tenni, hogy legyen miből romlani, amikor eljön az ideje, és mellé tenni a nagyobb mennyiségű konditermi edzést.
Ellenfeleid, versenytársaid közül ki az, akitől tanultál, akinek a stílusa vagy az edzései példaként szolgálnak? Mi az, amit el szoktál lesni másoktól?
Nem tudnék senkit kiemelni. Mindenkitől van mit tanulni. Szerencsésnek érzem magam, mert nagyon sok barátom van a hazai „elit”-ből, akikkel gyakran tudok együtt edzeni, vagy akár tanácsot kérni. De persze tőlem gyengébb futókkal is szoktam futni és tőlük is sokat tanulok. Télen a válogatottal edzek, amikor lehetőség van rá. A futó edzéseimet a Bükki Műhellyel, illetve, ha egyetem van, akkor a Sashegyi Gepárdokkal végzem. Igyekszem mindenkitől átvenni a jó dolgokat, és a hibáikból tanulni. Mindenki segítőkész függetlenül attól, hogy a versenyen egymással versenyzünk és ez a legszebb az egészben.
Számomra felfoghatatlan teljesítményre képesek egyesek család és munka mellett. Remélem, ha arra kerül a sor, nekem is menni fog, hiszen velük tudok azonosulni a legjobban, mert hasonló a jövőképem.
Minden sportolónak szüksége van jó pihenésre. Te mivel pihened ki magadat, mi kapcsol ki?
Azt hiszem Magyarországon, aki nem a sportból él, de próbálja magasabb szinten űzni, annak a pihenés legalább annyira fontos, mint az edzés. Család, munka, tanulás, stb. mellett egyszerűen hiába tudná valaki elvégezni azt az edzésmunkát, mint akár egy élsportoló, ha nem tudja kipihenni.
Engem a futás és a barátnőm kapcsol ki. Az aktív pihenést preferálom, például filmezés, beszélgetés, sétálás, túrázás, de jól jön néha egy-egy nap, amikor nem állítok ébresztőt, és csak otthon fekvés van. Ilyenkor rendet rakok magam körül, mert a nagy rohanásban mindig felhalmazódnak a dolgok és a teendők, és már az feltölt, hogy rendben tudom a dolgaim.
A futásból sem árt néha kikapcsolni, de erre tökéletesen megfelel a kerékpározás. Viszont vigyázni kell, hogy ne szippantson be, mert ilyenkor megesik, hogy futni kellene, de helyette mégis bringázni megyek, és ez gyorsan csökkenti a havi futó kilométereket.
Hol vannak a a kedvenc helyeid itthon és a nagyvilágban? Hova szeretnél eljutni? Akár voltál már ott, akár még nem.
Itthon egyértelműen hazahúz a szívem Miskolcra és a Bükkbe. Viszonylag sok országban jártam már, de egyértelműen Olaszország a favorit, oda mindig szívesen megyek vissza. Igazából a legtöbb helynek meg van a maga szépsége. Ahol közel van a természet, egy erdő, egy hegy, az rossz hely már nem lehet. De ugyanilyen szép lehet egy jól kiépített város is. Szeretek új helyeket felfedezni, ezért még sok ország szerepel a bakancslistán.
Intenzív edzéseket és versenyeket teljesítesz, fontos a megfelelő táplálkozás. Neked mik a kedvenc ételeid? Szoktál főzni? Ezt elsősorban a hölgy olvasók miatt kérdezem...
Tésztából jöhet bármi, és emellett inkább édesszájú vagyok. A pizza, gofri, palacsinta és társaik a kedvenceim. Főzni ritkán szoktam, egy-két egyszerűbb ételen kívül nem is szoktam mást, bár a kedvenceim el tudom készíteni. ????
Vállalsz valamilyen közösségi munkát, megjelenést, fellépést?
Egyszer voltam önkéntes az Allianz Olimpián, az nagyon mély nyomot hagyott bennem. Jól éreztem magam, és mindeközben segítettem. Versenyeken szeretnék többet önkénteskedni, mert azt érzem, hogy abban hasznos lehetnék, viszont a sűrű versenyprogram miatt ezt nem nagyon sikerül összehozni. A Vaccsuszirunáj csapatával rendezünk augusztusban egy terepfutó versenyt, amire mindenkit várunk szeretettel!
Programjainkat folyamatosan nyomon követheted a naptárunkban!
Kérlek személyesen keress fel a Kérdések, válaszok gomb megnyomásával!
Free Joomla Lightbox Gallery
