Partics Péter igazi multisportoló, aki gyerekkora óta több sportágat művel - gyakran egyszerre, máskor egymás után. Öttusa, triatlon, terepfutás, terepakadályfutás,... ráadásul eredményesen is teszi mindezt. Pétert van szerencsém régóta ismerni, hiszen első találkozásunk (egyesületem a X2S TEAM által szervezett bánki tereptriatlon) előtt már sokat hallottam róla. Idén testvérével (Partics Katalin) ismét indultak a Master Öttusa Világbanokságon és csapatban bronzérmet, Péter egyéniben pedig Világbajnoki címet szereztek. Erről is beszélgettem vele.
Kérlek mesélj arról, hogyan indult a sportkarriered, hiszen szinte születésed óta sportolsz!
Gyermekként kezdtem a sporttal foglalkozni, annak ellenére, hogy 11-12 éves koromig mindent megtettem azért, hogy a lehető legkényelmesebb életet éljem. No persze nem egy tudatos életfilozófia vezetett, csupán egy kényelmes és lusta gyerek voltam, aki legszívesebben tv-t és videot nézett az iskolai elfoglaltságon túl. Szerencsémre kisebbik nővérem, Partics Katalin egy napon megelégelte ezt és elkezdett futni velem. Sokszor elvitt magával triatlon versenyekre is, ahol megismertem Fazekas Lajost is, nővérem akkori mesterét. Gyakorlatilag ennek a duónak köszönhetem, hogy megszerettem a sportot. Lajos a nevelő edzőm lett, Kati pedig az állandó motivátor (időnként egész egyedi módszerekkel). Eleinte triatlon versenyeken indultam, majd edzeni is elkezdtem.
Mivel „Lali” öttusa edző is volt, így testvérem nyomdokait követve én is elkezdtem kacérkodni ezzel a sportággal. Egy idő után a vívás mellett az öttusa lett a nagy szerelem, és már csak ezeknek hódoltam. Sajnos 2002 telén a térdem szólt, hogy nincs tovább és a futó mozgás már nem lesz kivitelezhető. Utólag azt gondolom, hogy megfelelő szakmai háttérrel nem kellett volna visszavonulót fújnom, de akkor még más idők voltak, nem állt mögöttem olyan támogató közeg, mint az aktuális klubom. A következő pár évben a párbajtőr vívás maradt csak, a görög nemzeti válogatott tagjaként próbáltam kijutni az Athén-i olimpiára, ami végül nem sikerült. 2005 vége felé fogyott már a lelkesedésem, főállásban munkát vállaltam és szép lassan teljesen felhagytam az edzéssel.
Furcsa mód, pont a munkán keresztül talált meg újra a sport, vagy én a sportot. Ugyanis kollegám és barátom Sipiczki Csaba, kiváló terepfutó és a magyar tereptriatlon egyik meghatározó alakja. Az ő élménybeszámolói, sikerei inspiráltak, hogy kipróbáljam magam én is egy tereptriatlon versenyen. 2013-at írtunk. Júniusban rendezték Bánkon a kiszemelt versenyt, és én imádtam. Csapnivalóan gyenge voltam, de már magának a teljesítésnek is örültem. Úgy gondoltam ez olyan sportág, amit szívesen csinálnék még hobby szinten. Két héttel később, Kati nővérem egy családi összejövetelen kijelentette, hogy indulni szeretne a Budapesten megrendezésre kerülő öttusa Masters EB-n. Azonnal megbeszéltük, hogy remek ötlet, indulok én is. Életemben nem élveztem még versenyt annyira, mint a 2013-as EB mix váltó számát. A testvéremmel együtt küzdeni, egymást segítve a másik nehezebb pillanataiba félelmetesen jó érzés volt. Egyértelmű volt, hogy még akarunk majd így együtt versenyezni és az akkor megnyert EB címet esetleg kiegészíteni egy VB éremmel.
A csapat versenyek (főleg, ha ilyen közeli kapcsolat van a tagok között), mindig hatalmas élményt adnak. Mit jelent az életedben a VB, az egyéni és csapat siker? Miben más mint az eddigiek?
A budapesti EB után két évig sajnos nem tudtunk együtt versenyezni Katival. 14-ben nekem kellett kihagynom a VB-t, kialakuló gerincsérvem miatt, 2015-ben nővérem bajlódott sérüléssel és kénytelen volt lemondani az EB indulást. Az a verseny azért marad emlékezetes, mert ott versenyezhettünk utoljára a régebbi szabályok szerint, amikor a lövészet és futás, önálló versenyszámok voltak. Sikerült a régi szabályoktól méltókép búcsúznom, hiszen a korosztályom versenyét az első helyen zártam. Biztos voltam benne, hogy a 2016-os Prága-i VB is jó lesz, a kombinált szám ellenére. Három szám után az élen álltam Prágában, de a Laser-Run nagyobb kihívást jelentett, mint vártam. Németország versenyzője meg is vert rendesen, így az egyéniben be kellett akkor érnem a második hellyel. Két nappal később a mix váltóban ismét összejött minden és nagyot küzdve, az utolsó métereken eldöntve sikerült VB címet nyernünk. Katinak ez volt a második, hiszen ő az egyéni versenyt is megnyerte. Ezzel a háttérrel érkeztünk idén Halleba, ahol a VB-t rendezték. Kissé megdöbbenve láttuk, hogy két év alatt mekkora fejlődésen ment át a mezőny, az indulók száma 170 fő környékére duzzadt. Nagyon profi versenyszervezés volt, rengeteg erős ellenféllel.
A mix váltóval kezdtük a programot, ahol az aktuális címvédők voltunk. Ezúttal sem mondhatom, hogy rosszul ment bármelyikünknek, de a Laser-Run-ban sokkal erősebb angol váltónak és a kirobbanó formában versenyző lettekkel nem tudtunk mit kezdeni, így a harmadik helyet sikerült megszereznünk. Számomra roppant aggasztó volt a dolog, mert tudtam, hogy az angol csapat férfi versenyzője az egyéni küzdelmek során az én korosztályomban indul majd. Ott lesz az aktuális világbajnok, akitől Prágában szenvedtem vereséget és még jónéhány olyan erősségű ellenfél, akik ellen nem mehet biztosra az ember. A taktikám rendkívül egyszerű volt, megpróbáltam a legjobbamat adni és maximálisan koncentráltan versenyezni. Remélem, hogy lesz még ennél is jobb versenyem majd, de jelen pillanatban azt kell mondanom, hogy életem napjai voltak ezek. Hibátlan lovaglással kezdtem a versenyt, ami nagyban köszönhető az Aranypatkó lovardának. Sikerült (számomra) erős időt úszni a medencében, majd a vívásnál a döcögős indulás után, kiemelkedően teljesíteni. Ez alatt azt értem, hogy 2 győzelemmel és két vereséggel kezdtem az első négy ellenféllel szemben. A végelszámolásnál pedig 30 győzelem és 2 vereség lett a mérleg. Hátra volt még a kombinált szám, ami sajnos a mumusom volt. A rajt előtti percekben sok hasznos tanácsot kaptam Csikós Attila Csikitől és Mikó Gyuritól. Úgy gondolom ezeknek a mondatoknak is nagy szerepe volt abban, hogy kijött a lépés, tudatosan versenyeztem és nem dobtam el az addig megszerzett előnyt. Hajtottam ahogy bírtam és végül kényelmes előnnyel sikerült megnyernem az egyéni VB címet. Madarat lehetett volna fogatni velem, nagyon boldog voltam. A verseny előtt az otthon lévőknek azt mondtam (és úgy is gondoltam), hogy a dobogóért is küzdeni kell. Így lett igazán értékes számomra ez a verseny.
Amikor én gyerekként az úszást abbahagyva belekóstoltam az öttusába (igaz, csak pár hónapig), akkor még egészen más volt ez a sport. Számodra milyen az új öttusa a régihez képest?
Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor a legkevésbé sem szerettem ezt az új rendszert. Valószínűleg ezzel mindenki így van/volt, aki a régi lövészetben jól teljesített. Ók/mi sokat veszítettünk a Laser-Run bevezetésével. Azonban ha a sport érdekeit nézzük, valóban előrelépés az a kombináció. Sokkal izgalmasabb finálékat láthat így a közönség és a sportág szempontjából ez az egyik legfontosabb. Ráadásul úgy sejtem ez is tanulható dolog, tehát nincs más hátra, mint edzni és felkészülni erre a kihívásra. Egy újabb kaland, amitől valószínűleg csak többek leszünk, tehát akkor miért is ne?!
Az öttusa minden formájában kimerítő és nehéz sportág. Hogyan táplálkozol versenyek előtt, van e különbség a szokásos étrended közt és a verseny előtti között?
Az étkezésem teljesen átlagosnak mondható. Mármint az étel minőségét és mennyiségét alapul véve. A klubom, az X2S jóvoltából azon szerencsés sportolók közé tartozom, akik a HIGH5 remekműveiből állíthatják össze az edzés előtti, közbeni vagy utáni kiegészítőit, legyen az izotóniás ital, energia zselé. vagy akár recovery. Ez bőségesen elegendő nekem. A versenyre sem szeretek változtatni a megszokott dolgokon, sőt olyankor sokszor még erőltetnem is kell, hogy egyek eleget. A versenydrukk, izgalom és koncentráció közben hajlamos vagyok megfeledkezni az energia bevitelről, anélkül pedig nem megy messzire az ember.
Sok sportág, sokféle edzés. Milyen szempontok szerint súlyozod őket? Milyen fajta edzéseket végzel, és ki készíti az edzéstervedet, magad, vagy másvalaki?
Az edzések egy részét egyedül végzem, de sokkal jobban élvezem, amikor akad társaságom hozzá. Futásnál például Sipivel és Ottóval (az X2S versenyzői) imádok együtt mozogni. A gond csak annyi, hogy nekik a laza futás, számomra közel max terhelést jelent. Nővéremmel is készültünk közösen. Futásnál én húztam öt, úszásnál hajtottuk egymást - bár ő az erősebb hosszú távon -, míg lovaglásnál Katié az edzői szerep.
Az edzésterv összeállítását magam végeztem, konzultálva több nagyobb tudású emberrel. Sajnos dinamikusan kell kezelnem az edzés programot, hiszen a munka sokszor közbe szólt már idén is
Technika sportot űzöl, akár az öttusát, akár a tereptriatlont tekintjük. Mit használsz most technikában, kiegészítőkben, mik szükségesek ezekhez a versenyekhez?
A táplálékkiegészítők úgy vélem a hobbi sportolók számára is fontosak, profiknak szinte nélkülözhetetlenek. Az öttusához számos speciális eszköz szükségeltetik, kezdve a megfelelő futófelszereléstől, a vívó ruházaton át, egy modern laser pisztolyig. Én kimondottan szerencsés vagyok, hiszen a Salomon-nak hála olyan felszerelésekben futhatok, amiről sok ember csak álmodozik. Úgy vélem komoly szerepe van abban is a Salomon felszereléseinek, hogy a régi sérüléseimnek nyomát sem érzem. Egy dolog van, amiben hiányt szenvedek jelenleg, egy jó pisztoly a Laser-Run számhoz, de ha minden jól megy hamarosan ezt is sikerül megoldani.
Munka után édes a pihenés...Erről is kérdezlek, hiszen minden sportolónak szüksége van a megfelelő pihenésre. Te mivel regenerálod magadat, mi tölt fel?
Egy profi sportolónak és egy magam fajta hobbistának más dolgokra van szüksége pihenésként. Természetesen nekem is fontos, hogy ki tudjam magam aludni és az egyéb evidens dolgok. Viszont nekem szellemileg az egyik legjobb kikapcsolódás maga a sport. Az segít kiszakadni a munkával töltött napok mókuskerekéből. Mondom ezt úgy, hogy szeretem a munkám, ami magában is sok változatosságot rejt.
A pihenés része az olvasás, zenehallgatás is. Neked mi a kedvenc könyved, filmed, zenéd?
Nem merném kijelenteni egyik könyvről sem, hogy egyértelmű kedvencem lenne, de a listám elején ezek állnak:
- Bűn és bűnhődés (Dosztojevszkij)
- Zabhegyező (J. D. Salinger)
- A békés harcos útja (Dan Millman)
A zene pedig a legnehezebb kérdés. Időről időre új kedvencem akad. Sokszor olyan számokból lesz az aktuális kedvencem, amit első meghallgatásra nem is kedveltem. Aztán bekattan…
Végül mit ajánlanál annak, aki multisportokra készül, amit mindenképpen be kell tartani annak, aki be akar jutni a célba?
Nem érzem magam elég nagy volumenű sportolónak, hogy listát állítsak össze. Annyit mondanék inkább, hogy tisztelni kell a távot, a sporttársakat, akik ellen, illetve akikkel versengünk. Próbáljuk meg a saját határainkat feszegetni és élvezni a sportolással töltött perceket, a versenyeket!
Köszönöm Péter, hamarosan megint közösen állunk rajtvonalhoz!
