Vincze Zsófi ismert és elismert futó, terepfutó - noha nem tartja magát terepfutónak -, emellett blogger, közéleti szereplő. Mi terepfutóként kérdeztük, sok válaszán lepődtünk meg, de aki ismeri annak ez nem szokatlan.
Így mesél magáról Zsófi, akinek blogját érdemes olvasni (nemcsak a tartalmáért, hanem a stílusáért is):
2012 nyarán határoztam el egyik napról a másikra, hogy futni fogok. Ekkor 26 éves voltam és életem egyelég rossz időszakán mentem keresztül, ami testileg és lelkileg is megviselt. Egyedül kezdtem el futni, bár a családomban sok jó példát láttam. A futás meggyógyított minden értelemben. Adott egy egészségesebb és boldogabb életszemléletet, amit azóta megpróbálok hirdetni. A versenyek világával csak később ismerkedtem meg és számomra azóta sem ez az elsődleges, hanem a futás öröme.
Ez a sport nekem nem egy hobbi, hanem életmód. Mindeközben szinte a kezdetektől blogolok a futásaimról, ami egy kicsit személyesebb és szókimondóbb jellegű:
https://www.facebook.com/runbabyrunblog/
Akiket inkább a számok érdekelnek:
Maraton PB – 3:12
100 KM PB – 8:44
Mátrabérc Trail: 6:50
Ultrabalaton Egyéni: 26:13
Komoly eredmények, főleg annak a tükrében, hogy alig pár éve futsz. Mi a futás előtti sport biográfiád?
A családomban nagyon sok volt a testnevelő illetve pedagógus, ennek szellemében próbálták a szülem megszerettetni velem a mozgást. Én azonban masszívan ellenálltam, sőt olykor lázadtam ellene, nem értettem meg a sport funkcióját, hiszen gyerek koromban nem voltam túlsúlyos, bármit ehettem, alig voltam beteg. Szerettem volna modern táncolni, de magyarországon a 90-es években ez nem volt ismert. A tánc egyébként közel állt hozzám, évekkel később sikereket értem el a hip-hop műfajban, amit imádtam, szerintem tehetséges is voltam benne. :-)
A síelés még talán említésre méltó, amit talán kicsit komolyabban űztem, sok az oktató illetve a versenyző a családban és nekem szerencsés módon többször akadt lehetőségem Ausztriában csúszni, mint az átlagnak. Rövid versenykarrier után azonban az síoktatás fele vettem az irányt.
Huszonévesen inkább a testem ellen dolgoztam, egyáltalán nem mozogtam, néha napján elmentem futni, voltak fellángolások, de nem tartottak sokáig.
Aztán hirtelem berobbantál a köztudatba. Rövid idő alatt ismert és elismert lettél. Milyen tervekkel és fogadalmakkal indulsz neki a 2017-os évnek?
2017 nálam nem a kilométerek, sokkal inkább a szintek gyűjtéséről szól. Idén mindkettő célversenyem terepultra (Ultra Trail Hungary 115, Piros 85). Természetesen nem sorolom be magam a terepfutók közé, mert rövidebb illetve aszfaltos versenyeken is indulok.
Ezzel vitatkoznék, szerintem nem az a terepfutó, aki ultrákat fut kizárólag. De ez elvi kérdés. Te milyen elveket követsz az életben?
Alapvetően úgy gondolom, hogy egy luxusvilágban élünk, csak a legtöbben nem vesszük észre, mert természetesnek vesszük. Bármikor elérhető a melegvíz, ivóvíz, ezerféle ennivaló, van hol aludnom, családom és egy órán belül el tudok menekülni a természetbe a város zajától. Én ezeket azóta tudom igazán megbecsülni mióta futok.
Az ember megtanulja becsülni a pénzt legkésőbb, amikor elköltözik otthonról, amikor elkezdi magána megkeresni a kenyérre valót. De egy idő után rájön arra, hogy a pénz csak csereeszköz, vannak dolgok, amik sokkal fontosabbak, amikre sokkal jobban vigyázni kellene. Ilyen a levegő tisztasága, a víz, növényeink, állataink és magunk egészsége.
Vannak, akik ezt meg se tanulják, én mióta futok, teljesen máshogy nézek a környezetemre. Sokkal jobban érdekel. Ezért is jó ez a sport, mert emberileg előre visz.
Mindenki szenved attól, hogy nem tud megbirkózni a mindennapi stresszel, információáradattal, mindenkinek kell valami amitől napi szinten jobban eltűri a megpróbáltatásokat, egy szenvedély.
És itt van a kutya elásva: Nem mindegy, hogy egy káros, vagy építő szenvedélyed van. És számomra ez a megoldás. Olyasvalamit találni, amiben úgy éled át a flow-t, hogy közben nem teszel magadnak rosszat. Én megtaláltam és azt kívánom, bárcsak mindenki megtalálná. Sokkal jobb lenne a világ.
A versenyek, a félmaratoni vagy maratoni idő, csak egy apró szelete ennek a számomra holisztikus világnézetnek.
Köszönöm... jó találkozni olyan valakivel, aki hasonlóan gondolkodik, miközben a világ látszólag teljesen más irányba tart. De igazad van abban, hogy az emberek gyakran csak nem veszik észre, merre haladnak. Ez egy tudatos életforma.
Mire figyelsz edzésben, pihenésben, táplálkozásban, felszerelésben? Mit veszel szigorúan és miben engedsz kis lazaságot?
Az év első felében az UTH 115 a célversenyem, ez nyár elején van. A felkészülés jegyében megyek el a Pilis Trail ultra távjára, valamint a Mátrabérc Trailre. Az edzéseimet magamnak tervezem, ez valóban tervezést jelent, és nem hasraütés szerű futást, ezáltal rugalmasabban és azonnal tudok reagálni egy egy helyzetre ha valami nem az elképzeltek szerint alakul. Mivel majdnem egy évig volt az edzőm Lőrincz Olivér, sokmindent tanultam tőle, amit a mai napig hasznosítok, például, hogy a futásaimat időben és nem kilométerben mérem.
A regeneráció és alvásidő az, amiből nem engedek, ami nálam szent, hiszen megfelelő pihenés hiányában az edzés értéke is csökken. Mivel gerincsérvem van (ami jelenleg tünetmentes), ezért sokkal jobban odafigyelek magmra, mindent próbálok megadni a testemnek ahhoz, hogy az adott helyzetben (versenyen) tejles mértékben oda tudjam tenni magam. Ez a táplálkozásban, értendkiegészítőkben is megmutatkozik. Minél természetesebb, kevésbé feldolgotozott élelmiszert, sok gyümölcsöt és zöldséget eszem. Ennek már a tudatától is jobban érzem magam. :-)
Ugyanakkor nem áldozok fel mindent a futásért, mottóm is ezt támasztja alá: “nem a futásnak élek, a jó életért futok”. Ettől függetlenül úgy érzem, érdemes befektetnem a munkába, mert még sokat szeretnék tanulni, fejlődni.
Nyilván sokat futsz, hiszen az eredményeidhez kemény edzések szükségesek. Mi a kedvenced közülük? Mit javasolnál azoknak, akik szeretnének komolyan fejlődni a hosszútávfutásban? Miben kellene neked fejlődni?
Mostanában a dombos edzéseket részesítem előnyben, az sem baj, ha nem terepen, hanem városban, aszfalton futok, csak legyen benne szint. Ideális esetben sok meredek utcával és minél kevesebb piros lámpával találkozom. :-)
Sokmindenben kell fejlődnöm, gyorsulni szeretnék, meg kell tanulnom technikás terepen futni, főleg a lejtő az, ahol még eléggé kezdő szinten vagyok. Emellett erősödnöm kell az állóképesség mellé.
Sokféle versenyen megfordulsz, indulsz, sok emberrel találkozol. Ellenfeleid, versenytársaid közül ki az, akitől tanultál, akinek a stílusa vagy az edzései példaként szolgálnak?
Ellenfeleim nem a versenytársaim, hanem a cigarettafüst, a kipufogógáz, a szmog, amivel sajnos napi szinten meggyűlik a bajom a futásaim során.
Példaképem nincs, az a típus vagyok, aki a saját feje után megy. Nagyon sokat olvasok a futásról, a sporttáplálkozásról, regenerációról, de a pszicholóiai témájú cikkek is borzasztóan érdekelnek. Bújom a fórumokat, de tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ezeket az információkat meg kell szűrni és azt kell adaptálni, ami az én teljesítményemhez hozzátesz. Inkább kísérletezek, mintsem hogy mástól bármit is ellessek.
Említetted a pihenés fontosságát. Te mivel pihened ki magadat, mi kapcsol ki?
Mivel napi 8-9 órában ülök a gép előtt, ezért a futás az, ami kikapcsol, ezt már az aktív pihenéshez sorolom. Ezen kívül, ha tehetném, minden délután ledőlnek30-40 percre, hiszek a délutáni alvásban. Szeretem azt is, amikor semi dolgom nincs, olvasok, filmezek megélem azt a pillanatot, amikor csak úgy vagyok és jól érzemmagam, de ezt is csak akkor tudom igazán élvezni, ha megfelelő mennyiséget futottam előtte. Az egyik jön a másikból. :)
Régebben sokat buliztam, most épp egyre kevesebbet. Egyrészt mert nehezebben bírom az éjszakázást, másrészt meg már nem igénylem annyira, holott imádom a jó zenéket és a táncot.
Haverok, buli, pörgés... Vannak a kedvenc helyeid itthon és a nagyvilágban? Hova szeretnél eljutni?
Jobban kötődöm emberekhez, illetve a természethez, mint konkrét helyekhez. A Balaton-felvidék mondjuk megunhatatlan számomra. Sosem vágytam el itthonról. Ha bárhova mehetnék, akkor biztos, hogy valamilyen nemzetközi terepversennyel egybekötött nyaralást terveznék (Transvulcania de ka Palma, Trans Gran Canaria, UTMB). Ez azonban egyelőre csak álom. :)
A nemzetközi helyszínekről jut eszembe, hogy egy hölgytől fontos megkérdezni, szeret-e, szokott-e főzni. Említetted, hogy sok nyers ételt eszel. Azért szeretsz főzni?
Szeretem a zöldségeket és salátákat, leveseket. De tudjátok mit? Mindent szeretek, imádok enni és főzni is, legtöbbször azonban csak hétvégén van időm rá. Sokszor használok WOK-ot, szinte mindent meg tudok benne csinálni.
Az igen! Végre valaki, aki nemcsak ismeri, de használja is! Az egyik legjobb konyhai eszköz, én is rendszeresen sütök wokban. No meg a bambusz pároló... a másik kedvenc. De eltértem a témától.
Aktív közösségi életet élsz, akár a neten, akár a sporteseményeken. Vállalsz felkérésre közösségi munkát, megjelenést, fellépést?
Mindaddig, amíg van mondanivalóm, amíg át akarok adni valamit másoknak, amíg hitelesnek érzem magam, igen.
Teljesítményeddel akarva, akaratlanul példát mutatsz felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Hogyan tudsz segíteni az embereknek, elsősorban a fiataloknak?
Úgy gondolom, minden gyereknek jár, hogy megismerhesse a sportolás örömét, ami amellett,hogy játék, komoly jellemfejlődéssel jár. Ezt pedig nem kellene a heti 1-2 testnevelés órától várni, ahogy mi sem elégszünk meg heti 2 futással, pedig nekünk nem olyan nagy a mozgásigényünk, mint a gyerekeknek.
Az, aki gyerekkorában megtanulja ezt a fajta feszültséglevezetési módszert, később aligha nyúl tartósan olyan szerekhez, amik mérgezik őt.
Nekem nagy szerencsém volt, hiszen a szüleim példás hozzáállást mutattak, nincs káros szenvedélyük, apukám annak idején napi szinten futott, télen nyáron, amikor ez még egyáltalán nem volt divat. Szerintem ez is hozzájárult ahhoz, hogy az életem egyik legnehezebb szakaszában ebben az irányban indultam el.
Sajnos sok gyereknél nincs megfelelő szülői példa, de egy jóbarát, nagytestvér, vagy akár sportoló is elindíthat benne valamit, ami a jó irányba terelheti. Legalább is szeretném ezt gondolni.
Végül mi a Te 10 legfontosabb tanácsod az egészséges és aktív sportos életmódhoz?
Mindenkinek más a fontos, mindenkinek más válik be, ezt inkább kihagynám...
Ok, de erre majd késöbb visszetérünk! Biztos vagyok benne, hogy Tőled 10 tanács nagyon sokat jelentene az embereknek.
Köszönöm a beszélgetést!
Programjainkat folyamatosan nyomon követheted a naptárunkban!
Kérlek személyesen keress fel a Kérdések, válaszok gomb megnyomásával!
Free Joomla Lightbox Gallery