Vigh Leventével közös a szakmai hátterünk, hiszen mindketten informatikusok vagyunk. Igaz, én már edzőként kerültem vele kapcsolatba, amikor még a terepfutás és a hosszútávok csak a távoli jövőben szerepeltek nála. Az eltelt néhány évben nemcsak Ironman lett, hanem több hosszú terepfutást is a magáénak mondhat. A Szénás Kör ezek egyike, ahol azóta több munkatársa is rendszeresen megfordul. Levente is élő példája annak, hogy egy informatikus nem feltétlenül "kocka"...
Informatikus és ultrasportoló... hogyan kezdődött?
Budapesti lakos vagyok, 37 éves, nős, informatikai területen dolgozom = mozgásszegény életmód garantált. Nem!
Világ életmeben duci srác voltam, hiába kosaraztam 10 évig fiatal koromban. Katonai egyetemen végeztem, aztán "civilbe" váltottam. A seregben kötelező volt a mozgás, félévente, majd évente volt elég kemény szintelmérő. Legalábbis akkor annak tűnt a beugró szint is: a mumusom 3200m futás volt 15'30"-on belül. Azóta már persze nevetve megy, de közben volt egy kis "vargabetű". Az infós élet és a német anyagcéhez tett látogatások (sör, bratwurst, csoki..) meghozták a maguk "gyümölcsét": 30 évesen már 130 kg felett jártam, és túl voltam két porckorongsérv műtéten és 500m gyaloglás is komoly kihívást jelentett. Itt szólalt meg bennem a vészharang, hogy én még szeretnék majd focizni az unokáimmal, ahhoz pedig "itt és most, ma kell tenni, nem pedig holnap".
Hogyan kezdtél sportolni, mi k voltak az első lépések? Melyek a legszebb és legnehezebb élményeid ebből az életszakaszból!
Először úszással és taichival kezdtem a felesleg ledolgozását, hogy ne terheljem túl az izületeimet. Ezt később spininngel egészítettem ki, ahol is megismerkedtem pár új baráttal, akik elcsábítottak a Tour de Pelsora (egynapos országúti kerékpáros verseny a Balaton körül). Szerelem volt első látásra, hiszen gyerekként is nagyon szerettem bringázni. Amikor 100 kg alá sikerült fogyni, ezt egészítette ki a futás. Felkerestem pár régi barátom, akikről tudtam, hogy rendszeresen futnak, és csatlakoztam hozzájuk. Még azon a tavasszal lefutottam az első félmaratonomat, majd az év során még hármat. Nyáron elhívtak Nagyatádra a triatlon váltójukba - ott estem örökre szerelembe. (Aki hallgatta már a Vangelist a Gyékényes partján, az tudja, miről beszélek - most is borsózik a hátam!) Innen egyenes volt az út, lépdeltem felfelé a "ranglétrán", sprint távtól kezdve két és fél év alatt az első Ironmanig. Kétszer túléltem a teljes távot, idén pedig meg is csináltam - belesétálás nélkül!
Az Ironman egy különösen időigényes sportág. Hogyan illeszted össze a triatlont és a terepfutást?
November - közepén, az alapozással kezdődik számomra a triatlon szezon. A fő versenyem jövőre is a Nagyatádi teljes távú verseny, ami augusztus elején lesz. A terepfutás kettős szerepet tölt be számomra. Egyrészt ez a végtelen szabadság és a lelki feltöltődés nekem, szinte bármely évszakban. Másrészt, az alapozás során nagyon hasznos az alapállóképesség fejlesztéséhez. A triatlon versenyszezonra való formaidőzítés miatt inkább ősztől tavaszig hangsúlyos a terepfutás, nyáron háttérbe szorul. Sajnos nem vagyok olyan nagy barátságban a szintekkel - már ami a formát és a sebesságet illeti -, így a terepet meghagyom hobbinak, inkább aszfalton "versenyzem" (ott is leginkább magammal), és abból is a síkabb, gyorsabb pályákat preferálom.
Enek fényében mégis miért vágtál neki a Szénás Körnek, ráadásul még a triatlon szezonban?
Már az első pillanatban, amikor hallottam róla, felcsigázott. Mivel ez pont az előbb említett nyári versenyidőszakra esett, így alig vártam már, hogy vége legyen a szezonnak, jöjjön az ősz, és mehessek a Szénás Körre. Harmadik éve a SPAR maraton számomra a "hivatalos" szezonzáró esemény, de sikerült pont jól bepasszintani az edzéstervbe a Szénás Kört. Egy jó kis felkészülési edzést csináltunk belőle, összekötve a kellemest a hasznossal. Az pedig külön megtiszteltetés volt, hogy ez pont az egyik alapító, Gergő szülinapjára esett, így egy kis ünnepléssel is összekötöttük!
Milyen élmény volt az Ironmanhoz képest, mit és hogyan frissítettél közben? Az Ironmanhoz kapcsolódó kérdés: tervezel-e a kettős teljesítést?
A kettős teljesítés még messze túl mutat az én szintemen. Talán még a Szénás Kör hosszú távja is. Igaz, három Ironmannel a tarsolyban azt hihetnénk, simán mennie kéne. Noha mindenkettő hosszú távú állóképességi sportág, szerintem azért a terepfutás sok szempontból más felkészültséget igényel, mind fizikálisan, mind mentálisan. Kellő gyakorlással, célzott felkészüléssel valószínűleg menne is, illetve ott is van a bakancslistámon - a hosszú táv, legalábbis. A kettősről majd beszéljünk akkor, ha a hosszú meg volt háromszor!
A mostani teljesítés során igyekeztem a maratoni frissítésemet begyakorolni. Olyan időközönként és annyi zselét és sótablettát ettem, mint ott is fogok. Az egyetlen különbség az volt, hogy itt magammal vittem a vizet is a hátamon.
Mennyire táplálkozol tudatosan egy versenyen és a hétköznapokban?
A hétköznapokban is igyekszem tudatosan (ha nem is vasszigorral) étkezni. Nem vagyok táplálkozási szakértő, de elég sok cikket olvastam a versenyekre való készülés, valamint a családban előforduló cukorbetegség kapcsán. Mondjuk úgy, hogy azt már tudom, mi az, hogy fehérje, meg zsír, meg szénhidrát, utóbbiból mi a lassan és mi a gyorsan felszívódó... meg még egyet, s mást. Ezzel együtt nem vagyok "gramm-náci", pláne nem divatdiéta-mániás. Mindenevő vagyok, a változatos táplálkozást preferálom, sőt szeretem élvezni a jó ételeket, az ízeket. Az előre gyártott kajákat igyekszem kerülni azért - persze néha befigyel egy kis pizza, vagy ilyesmi... A verseny közbeni frissítés viszont teljesen más. Felkészülési időszakban, főleg a vége fele, fegyelem van, néha már grammozásig. Versenyre minden előre kiszámolva, percre eltervezve, már-már patikamérlegen. Hiszem és vallom (valamint tapasztalom is), hogy a hosszútávú állóképességi sportban a teljesítmény nagyban a frissítésen múlik - de persze nem helyettesíti a kellő felkészülést!
Elég intenzív verseny és sportéletet élsz. Jövőre milyen terveid vannak akár triatlonban, akár terepfutásban?
Terepfutásban szeretnék szintet lépni, és eljutni egy terep maratonig, esetleg egy rövidebb ultráig. Triatlonban adott a cél, mivel az eXtremeMan Székesfehérváron nyertem egy nevezést a teljes távra. Mivel idénre már nevezve voltam, így automatikusan tolódik jövőre. Herr Gyuszi már úgy köszönt, ha meglát, hogy "a jövő évi verseny első indulója"!
Látom nálad az elmúlt évek fejlődődésében, hogy egyre többet mész terepre. Te miért és kinek ajánlanád a Szénás Kör lefutását?
Mindenkinek ajánlom, akinek nincs mozgásszervi, vagy egyéb egészségügyi akadálya. Túrázva 10-től 99 éves korig bárkinek, futva pedig inkább azoknak, akik már túl vannak egy maratonon, vagy épp azt célozzák.
Informatikusként hogyan látod a sportkarrieredet, hogyan tervezed az életedet?
Élethosszig tartó, napi szintű mozgás. Evolúciós szinten nézve, sokszorosát töltöttük időben a fán ugrálva, vagy a szavannákat róva, mint ülve a munkapad, vagy a számítógép előtt. Meggyőződésem, hogy a civilizációs betegségek jó része, így az elhízás, a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség egyes fajtái, illetve mindezek későbbi szövődményei, nem is beszélve egyes mentális betegségkről, pl. a depresszióról, mind megelőzhetőek lennének, ha mindenki többet ugra-bugrálna. Szóval bármi is lesz, én mozogni szeretnék, úgy, hogy az ne kényszer legyen, hanem pont az ellenkezője: örömforrás. A triatlonban még biztosan szeretnék elidőzni egy pár évig, de kacsintgatok a hosszútávfutás, az ultrák világa felé is. Hogy aztán az majd terep lesz-e, vagy aszfalt, még elválik!
Köszönöm!
Programjainkat folyamatosan nyomon követheted a naptárunkban!
Kérlek személyesen keress fel a Kérdések, válaszok gomb megnyomásával!
