Birkózás. Nem a gyengék sportja. Iszonyatos erő és erőfeszítés, állóképesség és technikai tudás kell hozzá. Anthony Robles fél lábbal állt ki az épek mezőnyében – és országos bajnokként jött le a szőnyegről. Nem külön kategóriában, nem könnyített szabályokkal, nem azért, mert az ellenfelek udvariasak voltak.
A 2010–2011-es idényben mind a 36 mérkőzését megnyerte, majd az NCAA döntőjében 7–1-re verte a címvédőt. Jobb láb nélkül született, ám a történetét mégsem az teszi igazán fontossá, ami hiányzott belőle, hanem az, amit a „gyengeségeiből” éveken át felépített: alacsonyabb súlypontot, szokatlan támadási szögeket, elképesztő felsőtesti erőt és olyan fogást, amelyből az ellenfélnek nagyjából annyi esélye volt kiszabadulni, mint a Terminátornak a présgépből.
Edzőként talán ez Robles történetének leghasználhatóbb üzenete: nem minden gyengeséget lehet megszüntetni. Nem is feltétlenül kell, mert van, amit meg kell ismerni, körben kell erősíteni, majd idővel beépíteni a saját rendszerünkbe.
Az igazi fejlődés nem mindig azt jelenti, hogy olyanná válunk, mint a többiek - néha éppen azt, hogy végre megtanulunk jól bánni azzal, amiben mások vagyunk.
Az utolsó helyről indult - született féllábúként már ez is bravúr
Anthony Robles 1988-ban született Kaliforniában, jobb láb nélkül. Gyerekként próbálkozott protézissel, de hároméves korára elhagyta. Mankóval és az évek során saját magára formált, egy lábon kialakított mozgással közlekedett.
Tizennégy évesen, mindössze körülbelül 41 kilogrammosan kezdett birkózni a Mesa High School csapatában, a 103 fontos – nagyjából 46,7 kilogrammos – súlycsoportban. Kinevették, csúfolták, jobb esetben “csak” furcsán néztek rá. Fél lábbal abban a sportban, ahol a stabilitás kulcskérdés? Ha azt gondolod, hogy már az első edzésen felismerték benne a jövendő bajnokot, akkor csalódás kell okoznom.
És még így is az első idényében öt mérkőzést nyert és nyolcat elveszített, ezzel a városi bajnokságon az utolsó helyen végzett. Saját visszaemlékezése szerint ő volt a csapat legkisebb és legrosszabb birkózója. És ezt a többiek sem cáfolták…
Ez azonban nem ítélet volt, csak állapotfelmérés. Az alapvonal. Innen indult a történet. De nem akármilyen íven jutott a legmagasabb pontra Anthony csillaga! A következő statisztika egészen lélegzetelállító:
|
Pályaszakasz |
Eredmény |
|
Első középiskolai idény |
5 győzelem, 8 vereség |
|
Teljes középiskolai pályafutás |
129–15 |
|
Junior és senior középiskolai év |
96 mérkőzés, 96 győzelem |
|
Arizonai állami bajnoki cím |
2 |
|
Egyetemi pályafutás |
122–23 |
|
Senior NCAA-idény |
36–0 |
|
NCAA-döntő |
Anthony Robles–Matt McDonough 7–1 |
Az 5–8-as kezdésből végül 129–15-ös középiskolai mérleg lett. Junior és senior éveiben 96 mérkőzésen keresztül maradt veretlen, kétszer nyert arizonai állami bajnokságot, majd középiskolai országos bajnok lett. Anthony Robles életrajza, National Wrestling Hall of Fame
A fordulat nem azért következett be, mert változtak a szabályok vagy a versenytársak elnézőbbek lettek volna. Mégcsak azért sem mert időközben kinőtt a hiányzó lába, vagy mert a bírók megsajnálták. Robles és edzője, Bobby Williams azt kezdték vizsgálni, hogyan működik Robles teste a lehető leghatékonyabban. A hátrányból elkezdtek előnyt kovácsolni.
Alacsonyabbra tudott helyezkedni, mint az ellenfelei. Nehezebb volt kibillenteni. Olyan támadási szögeket használt, amelyekre a hagyományosan mozgó birkózók kevésbé voltak felkészülve. A mankók mindennapos használata közben pedig rendkívüli erő fejlődött a kezében, alkarjában, vállában és hátában. Minden nap. Mankóval futott hegyen, terepen, súlymellénnyel, medicinlabdával. “Azt meg hogyan?” - kérdezhetnéd jogosan! Úgy, hogy kendőbe kötötte és a vállára vette.
A gyengesége nem tűnt el. Robles tanulmányozta, majd átépítette maga körül a mozgás rendszerét, amellyel drasztikusan csökkentette a hátrányból származó hibákat. Amit erősebbé tett, az pedig olyan volt, amit az ellenfelek elképzelni sem tudtak.
És ez fontos különbség. A harc művészetének egyik legfontosabb témája a meglepetés. A „kovácsolj erényt a hátrányodból” mondat jó motivációs szlogen, de a valóságban az üllő mellett hosszú évekig kell izzadni, hogy a kovácsolásból valódi érték szülessen, mert a hátrány először valóban hátrány. Csak türelmes megfigyeléssel, próbálkozással, vereségekkel és rengeteg ismétléssel válhat előnnyé.
Ahogyan Bruce Lee egyik híres mondata szól: „Nem attól félek, aki ezer különböző rúgást gyakorol egyszerre, hanem attól, aki egyetlen rúgást gyakorolt ezerszer.”
Az edzés mint adatgyűjtés – nem mint önbüntetés
Robles később úgy beszélt az edzésekről, mint egy folyamatos adatgyűjtésről. Mi működik? Mi nem működik? Melyik helyzetben kerül bajba? Melyik mozdulatot tudja a saját adottságaira alakítani? Önmegfigyelés, elemzés, újratervezés… ezerszer. Ahogyan Krisztus mondja “Mindaz tehát, aki hallja ezeket a szavaimat, és tettekre váltja, hasonló lesz az okos emberhez, aki sziklára építette a házát.” (Mt. 7:24-25).
Ez az edzői szemlélet egyik alapja lehetne minden sportágban.
Nem elég ugyanis azt mondani egy versenyzőnek, hogy dolgozzon többet a gyengeségein. Előbb azt kell megérteni, pontosan mi a gyengeség oka. Erőhiány? Technikai bizonytalanság? Rossz ritmus? Félelem? Mobilitási korlát? Vagy egyszerűen olyan testi adottság, amelyet nem eltüntetni, hanem okosan használni kell?
Robles a klasszikus birkózótechnikákat nem egyszerűen alkalmazta, hanem a saját testére fordította le őket. Néhány mozdulatot elhagyott, másokat átalakított, és voltak helyzetek, amelyekből új támadási lehetőséget hozott létre. Aspen Film-interjú Anthony Roblesszal
Az ellenfelek magas, alacsony, gyors vagy erős birkózókkal tudtak készülni. Robles viszont olyan volt, mint egy sportági anomália: a szabályok ugyanazok maradtak, csak egészen máshogyan alkalmazta őket.
Edzői tanácsként ezt így lehetne összefoglalni:
Ne csak javítani próbálj a gyenge pontokon. Előbb kérdezd meg, mit akarnak tanítani!
Lehet, hogy több erőre van szükséged. Lehet, hogy más technikára. De az is lehet, hogy a saját eredményes utad nem a többiek mozgásának egyre rosszabb utánzásán keresztül vezet. Más a dinamikád, más az erőkifejtés időbeli vagy pozicióbeli maximuma. Ezerféle lehetőség van arra, hogy ezeket megismerjed. Persze edző nélkül ez sokkal nehezebb és az AI sem ad választ ezekre a kérdésekre. Az AI tippel, szintetizál, az edző lát és elemez.
Ösztöndíj nélkül az ország legjobbjai közé
Robles középiskolai eredményei ellenére a vezető egyetemi birkózóprogramok nem álltak sorba érte. Túl kicsinek tartották, és nem hitték, hogy egy lábbal az egyetemi élmezőnyben is eredményes lehet. Pedig egyszerűen nem láttak túl a saját korlátaikon, nem voltak hajlandóak kitágítani a látómezejüket.
Az Arizona State University csapatába ösztöndíj nélküli, úgynevezett walk-on sportolóként került be. Magyarul: nem vörös szőnyeget terítettek elé, hanem kispados lett, lehetőséget kapott, hogy a nagyokkal együtt eddzen. Aztán ez hamarosan megváltozott…
Első egyetemi idényében már 25–11-es mérleget ért el, de még nem lett All-American. Egy évvel később már negyedik helyen végzett az NCAA-bajnokságon, majd a következő szezonban hetedik lett.
A fejlődése nem egyetlen csodálatos áttörésből állt. Inkább abból a kevésbé látványos, de megbízható módszerből, amelyet rendszeres edzésnek nevezünk: próbálkozás, hiba, elemzés, javítás, újabb próbálkozás. Másnap pedig ugyanez, lehetőleg valamivel kevesebb hibával és ugyanannyi kíváncsisággal.
Robles edzésnaplót vezetett. Feljegyezte, mi sikerült, mi nem, hogyan érezte magát, és min kell változtatnia. Gyakran szándékosan a terem legjobb birkózóját választotta partnernek. Nem azért, mert szeretett veszíteni, hanem mert a legjobb ellenfél mutatta meg a legpontosabban, hol repedt még a rendszer.
Egy vereséget nem általános tragédiaként kezelt. Megnézte, melyik részterületen fejlődött, és melyik konkrét hiba döntötte el a mérkőzést. Ez lényegesen hasznosabb, mint az edzés után fél órán át komoran nézni az öltöző falát, bár kétségtelenül kevésbé drámai. Robles edzésnaplójáról és tanulási módszeréről
Senior évére minden összeállt. A 2010–2011-es idényben 36 mérkőzésen maradt veretlen. Az NCAA döntőjében 7–1-re győzte le a címvédő Matt McDonough-t a 125 fontos, vagyis 56,7 kilogrammos súlycsoportban.
Háromszoros All-American és háromszoros Pac-10-bajnok lett. Egyetemi pályafutását 122 győzelemmel és 23 vereséggel zárta, 47 technikai tussal és 92 bónuszpontos győzelemmel pedig iskolai csúcsot állított fel. A 2011-es NCAA-torna legkiemelkedőbb birkózójának választották. Arizona State – Anthony Robles eredményei
Fél lábbal lett bajnok az épek között. Pontosabban: egy lábbal, két elképesztően erős karral, valamint sok évnyi figyelmes munkával.
A bajnoki cím nem cáfolta meg a gyengeségeit. Megmutatta, milyen messzire lehet jutni, ha az ember nem szégyelli elemezni őket.
Amikor a bizonyításvágyból végre feladat lett
Roblest sokáig hajtotta a vágy, hogy bebizonyítsa: tévednek azok, akik nem hittek benne. Ez erős üzemanyag, de meglehetősen rossz minőségű. Gyorsan ég, nagy lánggal, közben pedig okádja a füstöt.
Úgy érezte, minden mérkőzést meg kell nyernie. Ha veszít, akkor nemcsak egy meccset veszít el, hanem igazat ad mindenkinek, aki valaha kételkedett benne. Ebben sajnos a nevelőapai példa nagyon erősen szerepet játszott, de (szinte) senkinek nincsen “csak egy” terhe, amit hurcolnia kell.
Junior éve után, az NCAA-bajnokság hetedik helyét követően leveleket kapott egy atlantai harmadikos osztálytól. A gyerekek saját nehézségeikről, félelmeikről és céljaikról írtak neki. Nem azt kérdezték, miért nem lett első. Azt látták benne, hogy valaki a maga nehézségeivel együtt is képes dolgozni, fejlődni és jelen lenni.
Robles ekkor értette meg, hogy nem kell minden pillanatban bizonyítania. Elég, ha a lehető legjobb munkát végzi el, az eredményt pedig nem próbálja teljes egészében szorongatni.
És ez a felismerés felszabadította.
Edzőként gyakran látom, hogy a sportoló nem a valós feladattal küzd, hanem azzal a történettel, amellyel a feladatot körbe vette. Bizonyítania kell az edzőnek, a szülőknek, a korábbi ellenfélnek, az internetnek vagy saját tíz évvel fiatalabb változatának. Ilyenkor az energia jelentős része nem a fejlődésre, hanem a belső tépelődésre megy el.
Robles veretlen idénye akkor érkezett el, amikor már nem mindenáron a kétkedőket akarta legyőzni. Egyszerűen elvégezte azt, ami aznap rá tartozott.
Néha nem még több harciasságra van szükség, hanem tisztább figyelemre. A félelmet nem mindig leordítani kell a pályáról. Előfordul, hogy elég csendben egy nagy levegőt venni.
A fogás, amelyet az élet edzett meg
A mankók gyermekkorától kezdve óriási terhelést róttak Robles kezére, alkarjára, vállára és hátára. Ami a hétköznapi életben kényszerű alkalmazkodás volt, a birkózószőnyegen rendkívüli fogóerővé és felsőtesti kontrollá változott.
Visszavonulása után ezt az erősségét egy másik területen is próbára tette: a húzódzkodásban.
|
Év |
Teljesítmény |
|
2012 |
30 húzódzkodás egy perc alatt, 60 fontos – kb. 27,2 kg-os – pluszsúllyal |
|
2018 |
62 saját testsúlyos húzódzkodás egy perc alatt |
|
2020 |
23 húzódzkodás egy perc alatt, 80 fontos – kb. 36,3 kg-os – pluszsúllyal |
|
2022 |
2721 húzódzkodás a sérülés miatt megszakított 24 órás rekordkísérleten |
2018 novemberében a New York Jets–Buffalo Bills NFL-mérkőzésen 62 ismétléssel megdöntötte az egyperces Guinness-rekordot. Az előző csúcs 61 volt. A rekordokat azóta mások megjavították, ám ez nem vesz el Robles teljesítményéből. A világcsúcs nem örök tulajdon, hanem pillanatnyi határjelző: valaki odáig jutott, majd letette a táblát, hogy innen lehet továbbmenni. New York Jets – Robles 62 húzódzkodása, Guinness World Records
A legnagyobb vállalkozása azonban nem egy percig tartott volna.
Több mint két éven keresztül készült a 24 órás húzódzkodás Guinness-rekordjára. Edzésein eljutott óránként 750 ismétlésig, egy kilencórás próbán pedig 4700 húzódzkodást végzett. A hivatalos rekord megdöntéséhez legalább 7716 szabályos ismétlésre lett volna szüksége.
A 2022-es kísérletet erősen kezdte, ám több mint kilenc óra elteltével fájdalmat érzett a bal karjában. A vizsgálat bicepszsérülést mutatott, ezért 2721 ismétlésnél befejezte.
Nem lett világrekord.
De egy életút sohasem csak egyetlen kiemelkedő pillanatból áll (nagyon ritka kivételtől eltekintve), hanem kisebb-nagyobb kiemelkedő pillanatok összességéből. És a világrekord kudarca miatt Robles története nem lett kevésbé értékes. Még emberibb és még példamutatóbb lett.
A sportban ugyanis nemcsak azt kell megtanulni, hogyan tartsunk ki, hanem azt is, mikor kell elengedni az erőfeszítést. A test jelzéseinek semmibevétele nem hősiesség, mert a hősiességnek megvan a maga helye és ideje. Az egészség nem az ambíció ellensége, hanem a következő edzés előfeltétele.
A 2721 húzódzkodás nem világrekord lett, hanem újabb adat a naplóban. Egy határjelző. Egy olyan gyengeség, amelyet ezúttal nem legyőzni, hanem tiszteletben tartani kellett. A rekordkísérlet Guinness-beszámolója
Fogóerő: nemcsak szorítani, okosan elengedni is tudni kell
Robles fogóereje mögött évtizedes felsőtesti alkalmazkodás és többéves, rekordra szabott edzésmunka állt. Ezt nem lehet - és nem is érdemes - egyszerűen lemásolni.
Az alapelv viszont minden sportoló számára használható: a fogás nem egyetlen képesség. Más munkát végez a kéz egy rúd megszorításakor, a testsúly megtartásakor, egy tárcsa ujjakkal történő ráfogásakor vagy egy ellenfél megragadásakor.
Az NSCA szakmai anyaga ezért többféle módszer kombinációját ajánlja: vastagított fogásokat, törölközős húzásokat, tárcsaráfogást és súlycipeléseket.
A fogóerős kiegészítéseket célszerű a fő gyakorlatok után végezni, mert az előre elfárasztott kéz és alkar ronthatja a fontosabb emelések technikáját. NSCA – Effective Methods of Grip Strength Development
Egy általános, heti két alkalommal végezhető blokk:
|
Gyakorlat |
Adagolás |
Edzői szempont |
|
Függés rúdon |
3–4 × 20–40 mp |
Maradjon néhány másodperc tartalék; később jöhet vastagabb rúd vagy törölköző |
|
Törölközős húzódzkodás vagy evezés |
3–4 × 3–6 ismétlés |
Szükség esetén gumiszalagos rásegítés vagy ferde törzsű evezés |
|
Farmer’s walk |
3–4 × 30–40 m |
Függőleges törzs, stabil váll; egykezes változattal a törzs is erősödik |
|
Tárcsaráfogás |
3 × 20–30 mp |
Kis lépésekben növelt terhelés; az ujjak inai nem kedvelik a hirtelen hősiességet |
|
Csukló- és alkar-egyensúly |
2–3 × 15–25 ismétlés |
Csuklófeszítés, pronáció–szupináció és gumiszalagos ujjnyitás |
A két fogóerős edzés között maradjon legalább 48–72 óra regeneráció. Hetente csak egy változót emeljünk: az időt, az ismétlésszámot, a súlyt vagy a fogás nehézségét.
Tartós könyök-, csukló-, ujj- vagy bicepszfájdalomnál nem újabb motivációs videóra van szükség, hanem pihenésre, terheléscsökkentésre és szükség esetén szakemberre.
A cél nem az, hogy mindannyian 62 húzódzkodást teljesítsünk egy perc alatt. A cél az, hogy a kezünk egy kicsivel tovább tartson, mint tegnap – miközben a fejünk már azt is tudja, mikor kell elengedni.
Nem megállíthatatlan – hanem újra és újra cselekvőképes
Robles visszavonulása után edzőként, televíziós szakkommentátorként, előadóként és szerzőként folytatta. Életéről Unstoppable címmel könyv, majd játékfilm készült. A 2024-ben bemutatott alkotásban Jharrel Jerome alakította, Robles pedig producerként, illetve egyes birkózójelenetekben dublőrként is közreműködött.
Az Unstoppable, vagyis „megállíthatatlan” nagyszerű filmcím. De ezt a helyén kell kezelni, mert az erőfeszítésről, a kitartásról szól, hiszen mindannyiunkat megállíthat sérülés, veszteség, félelem, egy rossz döntés - vagy egyszerűen az idő, amely egyelőre minden versenyszámban veretlen.
Robles legfontosabb kérdése nem az volt, hogy mi hiányzik belőle. Azt kérdezte: mim van, és abból mit tudok ma felépíteni?
Volt egy lába. Két rendkívül erős karja. Tanulni képes elméje. Családja, edzői, edzésnaplója és sokévnyi fegyelme. Volt benne makacsság is - ahogy minden komoly sportolóban -, de idővel megtanulta bölcsességgel irányítani. És ez volt a fordulópont: a bölcsen tudatos átélés, a jelen pillanat értékének felismerése és jóra használása.
Edzőként ezt így foglalnám össze:
Nem kell letagadnod a gyengeségeidet. Nem kell úgy tenned, mintha mindenre képes lennél pusztán azért, mert nagyon szeretnéd. Mérd fel őszintén, amid van. Figyeld meg, hogyan működsz. Erősítsd, ami fejleszthető. Alakítsd át, ami átalakítható. Fogadd el, ami nem változtatható meg – majd keresd meg, milyen új mozgás, módszer vagy út építhető köré.
Ebben kérd és fogadd el az edződ tanácsát. Lehet vele vitatkozni, de jobb beszélgetni és közös nevezőre jutni.
Robles fél lábbal lett bajnok az épek között, mert nem egy hiányos változatát próbálta megalkotni valaki másnak. Felépítette Anthony Robles legerősebb lehetséges változatát.
Talán ez az életigenlés egyik legtisztább formája. Nem azt mondani, hogy nincs hiány, fájdalom vagy vereség. Hanem azt, hogy mindezek mellett még mindig maradt valami, amit ma el lehet végezni.
Egy pontosabb mozdulat. Egy őszinte bejegyzés az edzésnaplóba. Egy újabb kísérlet. Egy kéz, amely ismét ráfog a rúdra.
És ha eljön az ideje: egy kéz, amely már elég erős ahhoz is, hogy elengedje.
